Sejjhajj denevér!(A szakértők kipótolhatják a második sort). Kicsit félve fogok neki az új poszt írásának, mert tartok tőle, hogy kutya nem fogja már olvasni a soraimat, mert oly rég jártam már errefelé, hogy lassan már azt is elfelejtitek, hogy volt/van, kinek hogy egy Tunya nevű barátja, aki Európa egyik legszebb országában tengeti közel sem unalmas mindennapjait! Egyébként az ok, amiért mostanában nem jutott Rád időm kedves olvasó összetett. Egyrészt kitavaszodott itt felénk is és rengeteg felé megyek, programok vannak ezerrel és sokszor inkább a szabadban vagyok, vagy az erkélyen sütettem a hasam, mint a gép előtt rohadok! Az elmúlt heteket megpróbálom Nektek azért összezanzásítani! Londonból hazaérve más az első hétvégém sem telt eseménytelenül, közel sem, mert UKM-en voltunk! Gondolom most néztek, hogy má megint játsza itt a Fittipaldit ez a hülyegyerek és dobálódzik a svéd rövidítéseivel, de no para el is magyarázom sebtiben, mi a repedt here is ez! Mondjuk úgy, hogy ilyen ki-mit tud féleség a fiataloknak, akik megmutathatják egy zsűri előtt évente egyszer zenében, táncban, énekben, művészetben, hogy mennyire tehetségesek. Ez a cucc 3 fordulós, van egy megyei, egy régiós, és egy országos része! Én az eseményen az überduktig kameramann szerepét töltöttem be és gyakorlatilag olyan vágásokat csináltam, hogy másnap már maga George Lucas hívott, hogy meggondolta magát és mégis belevág a Star Wars következő részeibe, és velem képzelné el a dolgokat! Szóval megnyugodtam, Svédország után indulás Hollywoodba! Biztos állás, Trabant személygépkocsi és fullextrás putri biztosított igazi sparhettel, pottyantós árnyékszékkel a számomra.
Szóval ott tartottunk, hogy én kameráztam a rendezvényt. Láttam nagyon jó és tehetséges gyerekeket és borzasztó szarokat is! Itt jön egy kis csavar a történetbe, mert itt Svédországban szerintem sokszor túl porcelánkbábúként kezelik a gyerekeket (tiszta Mézi style a Shrekből)! Mert a ”gyerek” (hozzáteszem 14-18 éves kamaszokról van szó), nehogy sérüljön a kis üngyömböngyöm lelkivilága, nem tudhatja meg a zsűritől, hogy továbbjutott e és csak azokat hívják fel majd pár nap múlva akik továbbjutottak! Én az agyamat eldobtam ezen! Volt egy kommentem egy blogon pár hete ezzel kapcsolatban és ezt megosztanám Veletek is!
No: Igen ez a duktig, duktig, duktig, duktig hányásig hangoztatott dolog a fiataloknál, és én már párszor itt a munkahelyemen is szóvá tettem, hogy nem értem azt, hogy miért kell, a szart is mézzel kenegetni?? Egy gyors példa: UKM (Ung Kultur Möts) fesztiválunk volt 2 héttel ezelőtt. Nem tudom hallottatok e róla ez ilyen fitaloknak tehetségkutató verseny (amit persze svéd barátaink nem versenyként aposztrofálnak, mert akkor azzal megbánthatnák a gyereket), de az, mert 3 fordulós van egy helyi, egy régiós meg egy országos fordulója! A helyin voltam és bizony voltak olyan tánc és ének produkciók, amiket egy csapat baromfi elé nem tártam volna, nemhogy emberek elé, de ennek ellenére a zsűri mindenkinek 1000-el tolta, hogy mennyire wooow, meg hűűdee coool stb...Az egyik szünetben odamentem a főnökasszonyomhoz és megkérdeztem tőle, hogy ezt miért kell, amikor tisztán hallható volt, hogy a 15 éves kiscsaj szar volt, hamis volt, mint a bűn stb....A válasz a következő volt: Hát azért, hogy ne vegyük el a kedvét...Ugyanez volt a válasz arra, is, hogy miért nincs nyilvánosan kihirdetve ki megy tovább, és ki nem! Rendben van az, hogy ha mondjuk ez a verseny 6-7 éves korosztályosoknak lett volna, nem hirdetünk eredményt...De egy tinédzser igenis legyen tisztában azzal, hogy ha valamit csinál és az nem jó, akkor tudja meg! El lehet mindent mondani finom kritikával is, de ez sincs meg....
Nekem is voltak olyan helyzetek az eddigi életemben, amikor bizony a helyrepofozó elégtelen tett helyre évekkel később! Gimnáziumban 12. félévkor megrántottak matekból (hozzáteszem a matematika soha nem volt az erősségem és a gimi ahova jártam az ország egyik legerősebbje volt reál szinten), a cerka félévkor fejmosás volt az érettségimet 4-esre abszolváltam és az egyetemen az összes matek és statisztika tárgyam 4-5-el lett meg, mert tudtam, hogy jobban oda kell figyelni órán meg lehet kicsit többet kell tanulni rá! Ilyen egyszerű!!
Egy másik észrevétel a fiatalok mentális állapotát illetően: Nagyon nagy Svédországban a válások aránya, és szerintem ez is nagyban közrejátszik a magas öngyilkossági számokban! A svéd szülők, ha nem élnek együtt amikor Náluk van a gyerek nem figyelnek oda igazán a gyerekre, csak azzal vannak elfoglalva, hogy adjunk meg Neki mindent, de hogy valójában a gyerek hogy érzi magát az nagy ívben le van tojva...Nincs még gyerekem, de véleményem szerint nem egy hímestojásként kell bánni egy gyerekkel, és igenis ha kell, egy szülőnek, tanárnak kutya kötelessége megmondani, hogy fiam/lányom ez így nem megy...Máshogy soha nem fogja megtanulni, és ahogy evergo mondta soha nem lesz így felkészítve a gyerek arra, hogy bizony az iskola után egy (Hofit idézve) "piacorientált" világban nem a jatteduktiget szajkozó emberek fognak téged alkalmazni!
Szomorú, hogy itt Oskarshamnban 7 hónap alatt amióta itt vagyok 3 14-16 éves gyerek lett öngyilkos, és ebből kettőről lövésük sincs, hogy miért tehette, néha úgy érzem, hogy ebben az országban bizony legbelül legalább annyira komoly gondok vannak, mint amennyire kívül virágzik!
Szóval ez a véleményem erről a tehetségkutatóról körülbelül, meg most kaptatok egy kicsit komolyabb véleményt meg kritikát is Svédországról, mert annyira nem mindig vagyok annyira kölyök, mint amennyire látszom!
A következő hétvégén a francia pajtással úgy döntöttünk, hogy teszünk már sokadszorra egy kirándulást Kalmarba! Gyönyörű ez a város tavasszal, de ezt inkább majd vizuális formában mutatom meg Nektek, mert sajnos ahhoz nem értek, hogy a jácintok virágzásának gyönyörűségét szöveges formában osszam meg veletek, Jókai még nem vagyok! Viszont sikerült életem leggusztustalanabb és legszarabb ételét elfogyasztanom a hétvége alatt! (Najó talán nem a legszarabbat, mert azt hiszem a majonézes babos tésztát nehéz überelni ;);)) Történt ugyanis, hogy látogatást tett Kalmarban két önkéntes csaj és az egyik vegetáriánus volt és a másik gáré kitalálta, hogy csináljunk brokkolis tésztát szósszal! Fradista létemre utáltam és a francia gyerekkel lopott egymásra fintorokkal és visszafogott befele fojtott röhögések, röfögések közepette legyűrtük valahogy a kaját, de a mai napig emlegetjük azt a gasztronómiai remekművet, amit a kedves cseh leányzó rittyentett Nekünk aznap ebédre! A héten voltam Malmöben és Koppenhágában, de azt hiszem az a következő poszt témája lesz, mert késő is van, és tartogatni kell Nektek is a storykat! Ígérem hamarabb jelentkezek, mint tettem azt most! Legyetek jók és lélekben azért már készüljetek a visszatérésemre, mert sajnos „nemsokára” megyek haza!
