God ?Save? the Queen

A tűkön ülőknek, az érdektelenek, a résztvevőknek, az otthon ülőknek, a partyfaceknek, a kíváncsiaknak, azoknak akik tudnak és szeretnek élni és azoknak akik kevésbé, a barátaimnak, a spanjaimnak, az engem szeretőknek, és nem kedvelőknek, a neutráloknak, a hűséges olvasóknak, az épp csak beugrottaknak, meg mindenkinek aki épp ezeket a sorokat olvassák! Always Tunya blogja! Vágjunk is bele a londoni beszámolónak, amit az előző postomban ígértem Nektek!
Szóval ott tartottunk Kedveskéim, hogy sikeresen megérkeztem és a Viktóriáról elzúztunk D-ék albijába! Soha nem esett még annyira jól kaja és zuhany, mint akkor, mert az utazás napjainak megvannak azok a hátulütői, hogy az ember nem eszik rendesen és mondjuk ki: Büdös lesz! Az alvással sem voltak gondjaim, a faja kis 2000 barra fújt matracon.
Egyébként a lakásról pár szót! Furcsa volt Nekem, az egész londoni tartózkodásom alatt, hogy a lakások méreteihez képest mennyien tömörülnek egy-egy lakóépületben. Simán el tudod képzelni, hogy egy házban 6-7 ember zúz Veled együtt. De ez a ház tök jól nézett ki, bár a szoba itt is kicsi, de tiszta, szép, szóval tipp-topp.
Pénteken Gáborral felkerekedtünk, hogy elmenjünk a régi albijukba elhozni a meccsjegyeket és itt ért az első, de közel sem az utolsó sokk Londonban a közlekedéssel kapcsolatban. Nagy naívan amikor felszálltunk a buszra, megkérdeztem Tőle, hogy hány megállót megyünk…..Borzasztó hülye kérdés volt, mert egy órát utaztunk a helyijárattal! Azt mondanom sem kell, hogy ezen a járaton közel sem az angol lordok utaznak, hanem általában a turbánerdő közepében vadászhatod az ülésen hagyott kebab darabokat afróhaj tincsekkel tűzdelve, vagy esetleg pakisztáni bébi végtermékét csodálhatod szolidan pelenkába csomagolva…….Amikor leszálltunk a környék sem egy olyan helynek tűnt, ahol a Downing street 10 fekszik, és eután jött a megasokk, a régi albérlet, úgy a maga valójában…..Hát maradjunk annyiban, hogy óriás respect Nektek, hogy lehúztatok 2 hónapot, az biztos, hogy a Mr. és Miss cockroachhunter címet méltán érdemeltétek ki. Mindegy a jegyek megvoltak és patkányharapás nyomok sem voltak láthatóak rajta, szóval vissza is mentünk ””gyorsan”””” a belvárosba, hogy találkozzunk D-vel és az én imádott Kennymmel illetve kedves és örök humorbonbonokat tarsolyában tartogató Bihari úrral. Egy nagyon kedves meglepetést tartogatott Zsófi barátném, mert titokban odahívta magához egy szintén nagyon kedves régi Canyonos ismerős ismerősömet Kata személyében!
Szóval elindult a csipet-csapat megnézni Oxford streetet, ami engem tisztára a Kossuth utcára emlékeztetett, najó talán picit nagyobb, de árnyalatnyi a különbség tényleg. Mindezek után mi következhetett volna, mint a jól megérdemelt esti sörözés a Sohoban, ami nem volt egy egyszerű történet, mert az angolok pénteken meló után egyből kőkemény megszállás alá veszik a pubokat és nem egy egyszerű történet helyet találni, de természetesen Nekünk sikerült és már csorgott is a Guiness lefelé porzó torkomon. Mocsok jó sörök vannak egyébként Angliában és a pubok hangulata több mint megragadó. Egyszerűen csalogat, hívogat, bíztat, hogy igyál bennem fiam jó sokat! Másnap D-vel tettünk cipőnéző körtúrát és sikerült az álom cipőmet amit Stockholmban 1300 koronáért kinéznem, kevesebb mint féláron megvennem, és melegen ajánlom mindenkinek, hogy aki Londonba látogat, tessék üres bőröndökkel menni és kicsit több pénzzel a tervezettnél, mert nagyon faja cuccok vannak tényleg szotyiért! Délután felkerekedtünk egy kicsit nézelődni a kötelezőket, Big Ben-t, London eye-t, Westminstert megnézni, de nappal nem nagyon jön be Nekem, mert mocsok sok a turista, már márciusban is és nem tudsz nagyon álmélkodni, nézelődni meg hasonlók. Az este az egészen más tészta, de arról még lesz szó.
Vasárnap hát az, kőkeményre sikeredett, délelőtt délután elfoglaltam az új szállásomat. Este pedig Vixy barátommal találkoztam, akit megkértem, utazásom előtt, hogy azért vezessen már bele egy kicsit a londoni éjszakai életbe. Hát sikerült, nem kicsit……1-től 7-ig Fabric London….Ennyi…..QQQQQRRRVVVVVVAAAA JÓÓÓÓÓÓ VOLT, végre kicsit kitörni önmagamból! Reggel 7kor már annyira vakított a nap, hogy bizony kellett a napszemüveg is! Nagyon elfáradtam a sokmindenben szóval a hétfői nap délutánját a chilloutnak szenteltem kifacsart citrom állapotban, Spongebob brain feelingel…..
Kedden egyedül ellátogattam a mindenki által ajánlott Campden Townba….Gyerekek…It is a must to visit in London! Hatalmas feelingje van ennek a mini hippi-punk-művész negyednek! Mindenfelé extrémebbnél extrémebb üzletek, shoppok, hihhetelen cuccokkal és leírhatatlan hangulattal! Délután kimentünk Kennyvel és D-vel felhőkarcolókat nézni Greenwichbe illetve elfogyasztottam életem első brit fish&chipsét…..Nagyon nem kellett volna, inkább maradtam volna a steaknél…PFFFÚÚÚÚJJJ! Gusztustalan, íztelen, ecette lmegpróbálom a fost feltuningolni feeling! Nem csodálom, hogy az angol konyha híresen szar…Greenwich is gyönyörű, rálátsz az egész városra és óriási park van körülötte mókusokkal, akik ha van nálad akármi kaja akár a kezedből esznek.
Este D-vel mentünk be a városba megnézni mindazt, amit nappal már láttunk. Na London éjszaka lélegzetelállító, de ezt majd a képek fogják bizonyítani igazán…Ujjujjjjujjj! Csak ámultam, bámultam, mint a 10 éves az első szőrökre a pöcsén! Nagyon meredek! Nincs annyi kósza turista és teljesen más képét adja a város! Szerda volt talán volt a nap, amit legjobban vártam az egész utam alatt, és természetesen eljött ez is! Tunya 10-12 éves álma vált valóra! Aki nem ismer annyira, annak elárulom, hogy az angol EB óta, ami tudvalevőleg 1996-ban volt, én kőkeményen a háromoroszlános válogatottnak szurkolok, persze ezentúl már a három koronás sárga trikós egylet is kedvenc lesz, de ez már más kérdés.
Kihagyhatatlan volt tehát egy meccs a futball őshazájában, és hála istennek még februárban megnéztem a válogatott naptárát és mitadisten az angolok VB selejtezőt játszottak a Wembleyben április 1-jén az ukránok ellen! Tehát már meg is volt mire megyek! Én egész nap tűkön ültem, álltam, mentem és szegsény Dééket kiidegeltem, hogy menjünk már, menjünk már, inni akarok és természetesen ők meg húzták az agyamat, hogy gyalogoljunk, meg parkot nézzünk, meg mittomén. Szép volt minden, de qrvára nem kötött le semmi, mert már ott akartam lenni! Aztán amikor 4 körül megérkeztünk a Wembley-park megállóba szemem elé tárult A STADION, leírhatatlan látni kell….Indulás volt tehát, a meccs előtti kötelező bemelegítésre egy angol sportpubba, ahol az udvaron egy óriási sörsátor felállítva és benn, kinn tele a derbire melegítő szurkolókkal! Ittunk mi is becsülettel oszt indulás a stadion felé. Minden lépéssel, ahogy közeledtünk a Szentély felé Nekem egy mértékegységgel ment fel a vérnyomásom, amikor odaértünk a lelátóra én bevallom elérzékenyültem, a hideg, meleg, langyos minden futkosott a hátamon és nem hittem el, hogy itt vagyok. Egy álom vált valóra életemben! Természetesen a God Save the Queent együtt üvöltöttem, énekeltem a közönséggel! A meccs maga fantasztikus hangulatú volt, szerintem kevés olyan hely van a világon, ahol egy ilyen érzést át lehet élni! Nyertek is az angolok 2-1-re és nagyon gyorsan elment a 90 perc. Hihhetelen volt a stadion milyen gyorsan kiürült, de aztán szemeink elé tárult a látvány, ahogy a 88000 ember kilométeres folyamban araszol a metrómegálló felé. De természetesen meg van szervezve az egész, mert a lovas rendőrök folyamatosan szakaszosan engedik át a népet. Felejthetetlen élmény volt az egész este….
Csütörtökön megérkezett az informatikusok magyarországi koronázatlan királya, csiszolatlan gyémántja is Londonba és Vele és tesójával Ritával fogtunk bele egy kis városnézésbe. Elmentünk a Buckingham palotához, ahol a londoni tartózkodásom legnagyobb csalódása fogadott és innen üzenem Örzse asszonynak, hogy tehet egy szívességet… Mi az hogy nem tudsz a madárfészekfejű őrökkel fotózkodni, meg ””lefingani”” őket úgy, hogy a szemük sem rebben? Meg mi az, hogy nincsenek madárfészekkalaposnemlátokkiasitykomból őrök egyáltalán? Borzasztóan fel voltam háborodva, mert ugye minden filmben azt látod, hogy ezerrel lehet Velük akármit csinálni ők csak állnak ott mint egy sóbálvány és a fülük botját sem mozgatják. Kamu!! Uri Geller biztos megint varázsolt valamit, eltűntette őket vagy elnyomott két múkoggyot vagy én nem tudom…..Este sikeresen egy 3 órás happy hour keretében lecsúszott X koktél is, szóval másnap kicsit kótyagos volt a fejem, amikor találkoztunk István barátommal, meg két szintén IT tudorral, hogy VIDÁMPARKBA menjünk, igen így nagy betűkkel, nem ám vurstliba, mint ami Budapesten van!
A vonaton elém tárult életem legnagyobb Grand Canyona, ami nő szájában lehet! Emberek, ha látattok, már fogazatot, ahol a két felső középső fog között akkora távolság van, hogy azt még Gebre Sellasiének is becsületére válna lefutni, akkor el tudjátok képzelni, miről beszélek, ha nem akkor érdemes elutazni Angliába, mert nem egyedi esetről van szó szerintem, bár ennyire nehéz és nemes prédát még az angol menyecskék között is nehéz találni! Ezután a könnyfakasztó élmény után meg is érkeztünk a Thorpe Parkba. Én végig úgy éreztem magam, mint egy emberke a Roller Coaster Tycoonban, és folyamat attól féltem, hogy fölém nyúl egy óriási csipesz és belecsűr poénból a közeli tóba és megfulladok, és megfizetek azokért a tettekért, amiket néhány látogatómmal én tettem poénból a játékban! De úgy látszik szerencsém volt, és hányástócsát sem láttam, szóval biztos van elég takarítójuk (ez Nekem mindig a gyengém volt, hogy tisztán tartsam a parkot)! Amúgy meg iszonyat jó rideok vannak a parkban, egy kivételével az összesre felültem és nagyon megért mindenhol kivárni az 1, 1,5 órás sorokat! A következő park, ahova megyek az Dániában lesz, szóval lesz összehasonlítási alap. Esti progiként pár sör mellett baromi jó beszélgetés után összefutottunk a Déékkel, és miután István barátom fáradt volt nélküle folytattuk a partyt egy átlagos klubban egészen 3-ig amíg goodbye-t nem mondtak Nekünk!
Szombaton a Science múzeumban voltam, ami iszonyat érdekes és bazi nagy és ingyenes, mint általában minden nagyobb állami múzeum Londonban, szóval ha ott jártok érdemes, és ajánlom, mert tényleg jó cuccok vannak benne!
Este sörözéses dumálos lazulós estét tartottunk Ritánál, mert nagyon el voltam már addigra fáradva……No Neki, iszonyat faja lakása van, nagy, tök jól berendezett, elkülönített a többi lakótól! Nem csodálom, hogy lakberendező akar lenni! Egy ilyen pecóban szívesen laknék Londonban mondjuk! Másnap Campden Town megint, kis vásárlás, iszonyat jó inget vettem, mert azt a helyet nem lehet elhagyni úgy, hogy ne vegyél valamit! Este átmentem még elköszönni Kennyékhez és búcsút intettem D-nek is és hétfő reggel 6 kor már a Skavstára tartó gépen ültem!
Azt a napot nem kívánom senkinek gyerekek….A lakásból elindultam 1-kor, hogy a hajnali 3-as reptéri buszt elérjem, várakozás a reptéren, 9-kor Svédországban, viszont a buszom csak délután fél 4kor ment Nyköpingből Oskarshamnba vissza! Mint egy zombie úgy néztem ki, amikor hazaérkeztem….. Egy kicsit azt bánom csupán, hogy a Londonban élő távoli rokonokat nem sikerült meglátogatnom, de annyira remek vendéglátóim voltak, hogy nem adtak esélyt rá Ez volt tehát a big trip Londonba zanzásítva! Iszonyatosan jól éreztem magam, nagyon pezsgő és gyönyörű város London egy turistának, de élni nem hiszem, hogy tudnék ott! Ahhoz Nekem, Svédországhoz képest túl zsúfolt, de persze ki tudja mit hoz még az élet!
SZERETNÉK CSUPA CSUPA NAGYBETŰKKEL KÖSZÖNETET MONDANI A BARÁTAIMNAK, AKIK VÉGIG LESTÉK MINDEN ÓHAJOMAT SEGÍTETTEK, VELEM VOLTAK ÉS FELEJTHETELEN 10 NAPOT VARÁZSOLTAK NEKEM ANGLIA SZÍVÉBEN! EZER KÖSZÖNET: D, GÁBOR, KENNY, ZSOLTI, KATA, VIXY, MR. IT, RITA NEKTEK!!!!!!!! Egyszer, ha felnövök megpróbálom meghálálni! Végül, de nem utolsó sorban egy jó tanács: Ha Angliában jártok messze kerüljétek el a barackleveket, mert néha nem azok amiknek látszanak! Rosszul lehetsz igenis másnap akkor is, ha 1 óra alatt megiszol egy liter ””””üdítőt”””””! Képek soon…..

Boldog Nyulat!

Hát újra itt csak Nektek, csak most egy nagyon hosszú bejegyzést fog tojni a nyúl! Évezredek óta nem írtam semmit, aminek nem az az oka, hogy meguntam volna a blogolást, vagy nem akarnálak titeket értesíteni az itteni dolgaimról, de nagyon-nagyon sűrű volt az utóbbi két hét! Rengeteg élménnyel, pozitívval, negatívval, neutrállal, szóval pupillákat tágra, agyakat felkészíteni vágjunk is bele! Talán a legutóbbi bejegyzésemben mondtam már, hogy kedves szüleim látogatást tettek itt fenn északon kis városomban! Számukra nem indult túl kellemesen a kirándulásuk, mert a Wizzair gép amivel jöttek 4 órás késéssel indult el Budapestről. (Így utólag örülhetnek, hogy egyáltalán elindult a gép, mert ugye sűrűn lehet mostanában olvasni mindenféle fórumokon, hogy a magenta-fehér társaság bizony ott-ott hagyogat utasokat Európa különböző országaiban, illetve 12 órás késéseket produkál!) Szerencséjükre a Budgetnél megvárták őket a Skavstán és megkapták a rendelt Opel Corsa helyett a világ egyik legkisebb kocsiját ami inkább hasonlít egy rokkantautóra, vagy egy 1:18-as méretarányos matchboxra és Kia Picanto névre hallgat! Stockholmban töltöttek egy napot, ami elmondásuk szerint nagyon tetszett Nekik, amit tényleg nem csodálok, mert Nekem is a kedvenc fővárosommá avanzsálódott a svéd kapital…
Pénteken értek le hozzám este 9 körül, volt nagy örömködés, kollégáknak bemutatás, és már az első nap belekóstolhattak a svéd konyha két remekébe! Az egyik smörgåstårta névre hallgat, és ezt általában különleges alkalmakkor eszik az északi pajtások egy torta formában összemixelve hal, krumpli, rák, tojás, majonéz és még sokminden más de ha a nevére kattintotok megláthatjátok hogy néz ki! (Nekem meg a francia srácnak is szülinapja volt, szóval ez volt az egyik ajándék, a másik pedig princessintorta volt, ami nem tudom, hogy van e otthon de nagy kedvenc lett el kell hogy mondjam.)Továbbá ajándékba kaptunk egy hajvágást, mert mindketten inkább hasonlítottunk a Flintstones 3 castingjáról jött kőbányász statisztára, mint XXI. Századi emberre.
Szombaton lementünk Kalmarba, hogy megünnepeljük a jeles eseményt, de életünk legszarabb ””buliját””” sikerült produkálnunk. Illetve nem Nekünk, hanem azoknak az embereknek, akik elvileg jöttek volna Velünk együtt ünnepelni. Meg is beszéltük a kölyökkel, hogy ezentúl mi is nagyon meg fogjuk válogatni kinek a születésnapjára jövünk le, meg kiére nem. Vasárnap anyuék megnézték Kalmart Velem, meg egy kicsit a környéket, de nem fogtak ki túl jó időt a szülők.
Hétfőn a főnökasszonyomtól kimenőt kaptam, hogy mutassam meg az ősöknek itt a környéket, ami szerintem nem sikerült rosszul. Kedves édesanyám az egész itt tartózkodás alatt gyakorlatilag úgy pörgött, mint egy Corvette, amire a Challenger űrhajó rakétáit szerelték. Hétfőn is mindenhol meg kellett állni fotózni, mert milyen szép a tenger, meg természetesen úton-útfélen elhangzott a mondta hogy a lányokat (tesómékat), mindenképpen hozzad ki majd ide és a többi…..Kedden is kirándultak ők, én már dolgoztam, bár az rejtély számomra, hogy itt mi a jó istent tudtak egy hétig nézegetni!
Szerdán lementek Ölandra és este egy meglehetősen díszes társaság gyűlt össze anyuék lakásában, ahol Viktor barátom tiszteletére anyu lángost sütött, és előkerült édesapám házi kerítésszaggató rettenetes törkölye is, ami nem kis meglepetésemre szerintem ízlett mindenkinek. Aztán eljött a csütörtök anyuék számára a hazautazás, de számomra pedig az oly régen várt vakációm ideje, mert Londonba utaztam nagyon kedves barátaimat meglátogatni, akik úgy döntöttek, hogy nem tipródnak otthon tovább, nekiveselkednek a XXI. Századi magyar ember aranylázának és külföldön próbálnak szerencsét. Én nem voltam még soha Albion ködös fővárosában, szóval gondoltam összekötöm a kellemest a hasznossal!
Az ő gépük kettőkor indult, az enyém fél hatkor. Igazából az utazásom el sem kezdődött még, a gondok már a reptéren jelentkeztek. Kedves Barátaim, ha rám hallgattok utazásaitok során, messze-messze elkerülitek a Ryanairt! Most utaztam először velük és csak akkor fogok még egyszer, ha tényleg nincs más lehetőség. Kezdjük azzal, hogy csak 15 kilót csekkelhetsz be, náluk ellentétben az összes más fapados járattal, ahol mindenhol minimum 20 kiló a határ, de van olyan is ahol 40 kilót is felvihetsz a gépre. Mindegy 17 kilóval mérlegeltem és azonnal küldtek is fizetni a plusz két kilóért!
Megjegyzem bármikor, bárkivel is repültem eddig plusz 2 kilóra soha nem fizettem rá, mert ez általában belefér még….Hát náluk nem, és természetesen csak náluk van az is, hogy ha túlsúlyos vagy nem sávonként fizetsz pl (1-6 kg X EUR), hanem kőkeményen kilónként verik Rád a sarcukat, és baromira nem keveset, mert én a plusz 2 kilóért 35 Eurót hagytam ott, amiből könnyen lehetett volna 55 is, ha a pultos hölgy nem szól Rám (hiába Svédországban vagyunk), hogy ha készpénzzel akarok fizetni akkor plusz 20 EUR, így bankártyával rendeztem a dolgot. Szóval nagyon megadózatattak a köcsög írek, most már igazából kezdek hinni a leprechaun mesékben…..Remélem kedves Ryanair jóóóóóll szaglottt az ÉÉÉÉNNN aranyam.
De ezzel még a reptéri kálváriának közel sincs vége…..Következett a kézipoggyászos cirkusz. Elvileg 1 kézipoggyász lehet Nálad! Megjegyezném itt is, hogy sehol nem szóltak eddig még olyan dolgokért sem, hogy hátizsák, gurulós bőrönd, plusz notitáska….Sehol!!! Ryanairéknél MÉRLEG van a kézpoggyászos kapunál és súlyoznak ott is kőkeményen. Rárakom a kisgurulósomat, 9,5 kiló, mennék tovább, erre beszól egy ork, hogy Nálam 2 kézipoggyász van! Nézem magam, mondom hol?? Hát hogy ott van az oldalamon a laptop táska, és hogy az is egynek számít….Pakoljam be a bőröndbe a gépet, de akkor az ugye már több mint 10 kiló és akkor azt adjam fel milliókért….Itt szakad el a cérna Nálam és nekiálltam kicsit emeltebb hangon beszélni a fickóval, hogy azért bohócot ne csináljon belőlem. Erre mondta, hogy hagyjak itt valamit…Mondom mit a notit? Esetleg 10 x ezres pulóvert vagy farmert? Erre odahívott egy kollégát és kitalálták, hogy akkor csak a laptoptáskát tegyem el és a gépet fogjam a kezembe és akkor az már úgy jó lesz….
Baromira nem értettem mi a különbség a kettő között, mert egy laptoptáska akkora kb mint egy laptop, szóval értelme semmi….Arra megy ki ez az egész játék, hogy minél több pénzt gomboljanak le a kedves utasról…Az már meg sem lep, hogy ők az első légitársaság akik 1 fontot akarnak elkérni a gépeiken a WC használatáért…..Gusztustalan….Elhiszem, hogy fapados, meg mittomén, de én úgy érzem mindennek van határa. Mindegy ezt nem is akarom tagolni tovább, mert azért nem határozta meg a londoni utamat.
A Stanstead-en szálltam le onnan körülbelül 1,5 óra a reptéri transzfer és már ki is rakott a busz a Victorián, ahol egy kicsit kellett várnom csak a Dórira meg a Gáborra, akikkel utána elnavigáltunk egy kis mini night tour után a kuckójukba. Én az első pár napban nagyon meg voltam illetődve, mert nagyon más volt Nekem ez a közeg. Körülbelül úgy mint egy balatoni ponty, aki karácsony előtt kerül kifogásra és becsűrik egy Tesco akváriumba…….Nagyon nagy ez a város gyerekek, és nincs tered…Egy ilyen kölyöknek is, aki imádja a nyüzsgést, meg ha történnek körülötte a dolgok, Svédország után baromira nem egy egyszerű történet London. Nagyon nem érted!!! A beszámoló teljes valójában jön a hétvégén mert rá fogok érni és leírom Nektek majd jól, misokminden történt…Mert történt!!!