Na el sem hiszem, hogy újra itt ülök és írogatom virtuális jegyzetfüzetem az itteni életemről, ami nemsokára véget ér….Amiért eltűnve érezhettetek az utóbbi időkben annak borzasztóan egyszerű oka van: nyári szünetünk volt és úgy döntöttem, hogy amíg pihenek addig a blog is megérdemel egy kis pauzát. De hétfőn újra munkába álltam és jön a bejegyzés is, amint láthatjátok, a ””””nyár””””” eddigi történéseit megpróbálom néhány sorban elétek tárni, mert azért van mit, meg kell hogy mondjam. Egyébként az évszak neve nagyon nem véletlenül van millió idézőjelbe téve, mert itt nincs ilyen, hogy nyár meg kellett, hogy állapítsam. Legalábbis idén biztos, hogy nincsen, mert ezt a takony, esős, hideg, szeles szart nem nevezném annak. Június végén volt másfél hetünk, amikor megmártottam hab testemet a Balti-tenger török fürdőnek nem nevezhető vizében….18 fok volt a víz 25 a levegő, de ezen a másfél héten kívül, 2 nap volt talán még amikor tesómékkal a székesfővárosban voltunk fenn, az volt még nyári idő……Azt csókolom, befejeződött…Node nem akarok itt H. Bóna Márta babérjaira törni, csak gondoltam megosztom Veletek mennyire véririgy vagyok az otthon 40 fokban strandra járó lángost ezerrel toló barátaimra….Szóval térjünk is át szerintem a beszámolóra, mielőtt még jobban belemerülnék itt a dolgokba. A svédeknél viszonylag későn ér véget az iskola, ha jól emlékszem olyan július 10-e körül végeztünk, aztán levezenyéletünk 2 tábort, ami piszok jó volt, ki egy szigetre 10 gyerekkel, kenu/kajakozás a Balti tengeren, horgászat, grill, napozás (és ez volt az a másfél hét amikor tényleg jó idő volt), és a 2 tábor után egy iszonyat jó Midsommarafton Kalmarban, felejthetelen élményekkel, amik ha nem is voltak a legkellemesebbek, de mindenestre feledhetetlenek. De itt kedves magyar olvasó, álljunk is meg egy szóra, mert joggal kérdezheted mi az a Midsommarafton. Svédországban ugye nagyon hosszúak az éjszakák télen és nagyon hosszúak a nappalok nyáron, és június 20-án az év leghosszabb napján (még itt Kalmarban sem ment le a nap teljesen egész nap), a svédek tradícionálisan (pirosbetűs ünnep), iszonyat nagyot kajálnak, aztán iszonyat módon seggrészegre issszák magukat, meg egy fa körül táncolnak, aztán tivornya az utolsó lélegzetvételig, node, hogy ezt megértsétek, belinkelek ide egy videót, és elmndom, hogy mindent de mindent ilyen módon képzeljetek el, mint ahogy a videón van (jó a ruházat az nem, de minden így zajlik). Ez Svédország fékevesztett orgiája szerintem.
Hasonló volt az enyém is, bár a bunyó kimaradt, mert nem Ölandon voltunk. Mindenestre a lényeg, hogy túléltem jó volt nagyon. Aztán megint táboroztattunk, majd tesómék tettek látogatást Nálam, voltunk ezer felé, Ölandon megcsodáltuk a királyi család nyári rezidenciáját, ahol jövőre az esküvő lesz. Hát mit ne mondjak…Nem egy vityinló, egy-két partyt el tudnék ott viselni. Megcsodáltuk továbbá Ölandon Svédország egyetlen fehér homokos strandját, most ámulhattok, de bizony ilyen is van ebben az ezerarcú országban, azt sajnálom csak, hogy az idő nem kedvezett itt Nekünk, hogy meg tudtunk volna fürödni….Természtesen felmentünk Stockholmba is egy napra, ez a város……No comment…..Szerelmese lettem úgy ahogy van…. A Vasa- múzeum egy csoda….,. Pedig ismerhettek nem vagyok egy nagy múzeumlátogató alkat , egy must to see dolog. Én 2 órán keresztül lenyűgözve ámuldoztam jobbra-balra. Aki esetleg nem tudná egy XVI- században elsüllyedt svéd hadihajó van teljes nagyságában kiállítva gyakorlatilag kifogástalan állapotban, ami így lehet elsőre nem tűnik érdekesnek, de ha ott vagy lenyűgöz, magával ragad a története, maga a látvány meg úgy minden…..Természetesen ha Stockholm, akkor már vidámpark is! Borzasztó büszke voltam nagyobb hugicámra, aki 23 éves kora ellenére kb. az állatsimogatóban a kecskétől is fél, de sikerült felrángatni szabadesés toronyba, meg még egy-két adrenalinpumpáló látványosságra. A nap végén elnyerte méltó jutalmát is, mert sikerül egy kereken kipörgetnem Neki 2 kiló csokoládét, szóval megérte! Továbbá voltunk egy jávorszarvas parkban is, mert azt hiszem nem hagyhattam el úgy az országot, hogy az egyik szimbólumot ne láttam volna élőben. Miután tesómék elmentek 1 hét volt hátra a vakációmból, és tiszteletemet tettem Kalmarban ahol a DVSC vendégjátékát tekintettem meg élőben, jó kis derbi volt, bár a 70. perctől örültem volna Magenheim doktor jelenlétének, mert igencsak a szívroham közelében voltam 20 percen keresztül 30 vérmes Loki szurkolóval egyetemben. Röviden, címszavakban tehát így teltek el a pihenés napjai. Most már hazafelé tekintgetek elég erősen, hisz egy hónap múlva már otthon leszek, ezerrel böngészem az állásokat, hogy folytassam dolgozó életem. Nem lesz egyszerű, de reméljük a legjobbakat. Kedves barátaim végszóként annyit, hogy hiányoztok, hiányoztak a jól megszokott fesztiválok, a sörözések, grillezések a velősözés Fürdeden, a strand egyszóval TI és még oly sokminden más! De remélem ha hazaérek azért egy piciny szeletkét még elkapok a hungarische nyárból, remélhetőleg Veletek! Egyenlőre ennyi, aztán még egy poszt tuttti lesz végszóként! Legyetek jók, nemsokára személyesen!
