Stockholm vol2 meg minden más

Elektrokalandoraim olvasásra fel! Kedvenc bloggeretek újra írásra adta ujjbegyeit! Érdekesen és elég intenzíven alakultak az utóbbi hetek és még intenzívebb lesz a következő pár úgy érzem. Kezdjük azzal, hogy ma szülinapi buliba lennék újfent hivatalos Kalmarba és lehet, hogy most nem fogtok hinni a szemeteknek, de ezúttal nem megyek. Az ok baromi egyszerű: két hete egyszerűen nem tudok felülkerekedni egy ilyen megfázásos, influenza szerű valamin, amiből már csak a köhögés meg a 100-as csomag birkás papírzsepi 2 nap alatti elfogyasztása maradt, de az még kőkeményen. Emiatt gondolom, úgy hogy az amúgy baromira "menős" lábaimnak most megállt parancsolok az agyammal, mert ha elmennék ma nyilván néminemű alkoholtermék is elfogyasztásra kerülne és félek, hogy ez csak elhúzná a gyógyulási folyamatot.
A héten egyébként Stockholmban voltam immár másodszor, mert egy tréningünk volt. Az érzéseim ezúttal kicsit felemások, nagyon sok minden nagyon tetszett, nagyon sok minden baromira nem. Az egész Stockholm kálvária előző csütörtökön kezdődött, amikor is eszembe jutott hogy nincs jegyünk, meg úgy semmink se amivel Stockholmba utaznánk, mert ilyenkor ezeket a dolgokat nem Nekünk kell fizetni, hanem kipengetik helyettünk. Pénteken a levelemre, hogy mi van a jegyekkel semmi válasz, szombaton amikor dolgoztam a Gardenből megpróbáltuk felhívni Claudiát megintcsak a jegyek kapcsán, semmi válasz, aztán eljött a vasárnap este, és a mi elvileg hétfői indulásunk jegy nélkül. Meg kell hogy mondjam nem kicsit voltam ideges. Nagyon nem tudom felfogni, hogyha valakinek ez a munkája (és csakis ez), hogy 12 önkéntes ilyen jellegű ügyeit intézze, miért nem lehet egy email után szépen körülbelül 3 kattintással lefoglalni 2 jegyet....Baromi nehéz tényleg...Hétfőn felhívtam Claudiát reggel 8kor hogy akkor most mi a makk van? Persze nagy úristenezteljesenkiment a fejemből habogások közepette egy bocsánatkérés nélkül, mondta, hogy persze ma megyünk.....Mondom ez Nekem annyira nem tűnt perszének, mert ha az lett volna talán nem Nekem kéne telefonálnom a jegyekért.....Szóval ez yang pont nr. 1 volt az úttal kapcsolatban.
Aztán a buszon jött a yin pont Nr. 1! Lehet, hogy ezt már említettem Nektek pár bejegyzésben, de Svédországban a közlekedés is teljesen máshogy zajlik, mint itthon. A buszút Oskarshamn és Stockholm között 5 óra ami 335 kilométert jelent, (hozzáteszem, hogy otthon a Veszprém-Pécs 189 km-es távolság legyűrése kedves Volán-társaságainknak 4:15 percbe telik)! Viszont ezen az úton nem unatkozik az ember, és baromira kényelmesen utazol. Kezdjük ott, hogy a buszon működő WC van és természetesen a sofőr nem akkor néz marslakónak, ha megpróbálod használni, hanem akkor, ha megkérdezed, hogy a WC működik és használható-e. Aztán jön a második dolog, hogy a fejed felett a buszon ott van a konnektor, szóval ha esetleg lemerülne a notid, vagy a mobilod fogod magad rácsatlakozol a 220-ra és szépen feltöltöd a kütyüdet. A harmadik dolog, hogy ingyenesen használható WIFI van a buszon, megkeresed a notival a jeladót, ráklikkelsz a használati feltételek elfogadására és szörfözöl ezerrel....Ennyi gyerekek....Egyből kellemesebbnek hangzik egy 5 órás út nem? Összehasonlítva mindezt azzal, hogy a pécsi utakon nyáron már örültünk, ha a kedves sofőr méltóztatott bekapcsolni a légkondit, ha egyáltalán volt olyan. Mondanom sem kell vannak árnyalatnyi különbségek otthonhoz képest...Szóval megérkeztünk Stockholmba becsekkoltunk a hotelba, aztán elmentünk helyet keresni ahol ehetünk, mert első napra még nem volt kajánk! Találtunk egy pizzériát a közelben, betértünk......Gyerekek nem tudom mennyire ismeritek a pizza fogyasztási szokásaimat, de általában a vastag tésztás verziót preferálom. Namost egy ízig-vérig olasz pizzériában nyilván nem ilyet adnak, mert ezt egy olasz szentségtörésnek tekintené. Szumma, szummárum életem legjobb igazi olasz pizzáját sikerült itt ennem. A tészta vékony volt, de nem olyan sziklakemény, mint amilyenek általában lenni szoktak, hanem ez lagom, se nem puha se nem 6 napja kiszáradt kenyér, a feltét meg egyszerűen mesés, igazi mozarella, igazi paradicsomszósz, igazi pármai sonka.......Azért örülök, hogy az olaszok bebizonyították Nekem, hogy igenis ők is tudnak kedvemre való pizzát csinálni.
Kedden nem örültem a programunknak, mert outdoor tréningünk volt szakadó hóban és kb -2 fokban, ami a megfázásomnak hát hogyismondjam nem a kánaánt hozta el! Jók voltak a pogramok, minden jó volt, csak a 4 órás kinn tartózkodás nem, és az utána lévő forró zuhany sem segített abban, hogy jobban legyek...Szerdán mesélős nap volt, mindegyikünk körülbelül 15 emberről van szó elmesélte, hogy érzi magát a projectjében, hol lakik, miket csinál, meg ilyen dolgok...Hát volt egy-két meglepő történet, például egy lengyel csaj Stockholmtól északra lakik 600 kilométerre, és télen ilyen -25, -30 fokok repkedtek Náluk. Nem tudom, mi a mit lehet ott csinálni, de tényleg: malmozol, meg figyeled a hókristályokat az ablakon, meg december 24-én köszönsz egy jó nagyon a Tomte-nak azt csókolom....Engem tutttttii csak a Csernus tudna kirángatni abból a mélydepresszióból ami ott Rám törne. Ráadásul egy kb 1000-es városban lakik még két hasonló Survivor-rel! Elhiszem, hogy vannak mazoista típusú emberek, akik élvezik a kínt, nade ennyire könyörgöm? Télen volt olyan nap,hét Náluk, amikor 2 órát volt """"világos""""", ami gyakorlatilag szürkeséget jelent. Mondanom sem kell, hogy a csaj kb. úgy nézett ki külsőleg, mint egy remekül megcsinált zombistatiszta a Resident Evil-ből. Lelkiállapota, meg körülbelül olyan mint akit Osama bin Laden fosott épp homlokon meggymagos szarral bokát markolva 2centiről mosolyogva. Mondjuk, ha azt veszem ez is egy kaland, teljesen megrottyansz az egy év alatt, azt azután azt hiszem már mindennek örülni fogsz. Mindezek után estére mocsok jó programom volt, mert Rékuccal a FIKA blog főnökasszonyával megbeszéltünk egy találkát, lévén ő Stockholmban él, dolgozik és virul. Elvitt a kedvenc helyére, életemben először ettem fish&chipset (szóval most már van összehasonlítási alapom, és ha esetleg Londonban szarul csinálnák megmondom, hogy menjenek Stockholmba tanulni). Aztán bóklásztunk egyet a Stockholmi estében és baromi jót beszélgettünk! Ezúton is köszi Réka, és nyáron ha visszatérek Európa legszebb fővárosába én állom a cehet :D:D:D!
A csütörtöki nap tökunalmasan telt, mert ilyen fejtágítás volt az EVS-ről, amit már 120000 szer hallottam körülbelül, de délután a buszunk indulása előtt bementünk még nézelődni a belvárosba. A francia srác csináltatott magának piercinget, és én is nagyon elgondolkodtam egyen, de egyenlőre még nem szántam el magam! A stockholmi Footlockerben beleszerelemesedtem fülig egy cipőbe (kép róla itt, de nem vettem meg mert az 1300 SEK-es ára kicsit visszarántott a valóságba), remélem Londonban kicsit olcsóbban megkapom, de ha törik, ha szakad ez a cipő az én lábamat fogja ékesíteni az halálbiztos, szóval Dorc, Kenny el lehet kezdeni keresni az Adidas márkaboltokat, Footlockereket Londonban! Visszafele úton persze megint nem unatkoztunk hála a technika vívmányainak, szóval mondhatom azt, hogy mocsok jó kis három napos emléket hagyott bennem Stockholm, még ha nem is olyan intenzívet, mint az első látogatás alkalmával, kicsit másfajtát, de ugyanolyan jót! Jövő héten szülők jönnek vizitelni, csöcs lesz biztos, aztán meg a várva várt szabi Londonnal, fish&chipsel, válogatott meccsel, meg még ki tudja mivel! De persze no para, addig még jelentkezem!