Malmö, Dánia, Fjortisar

Blogíros kedvemben találtok aranyoskáim, szóval alászedek a dolgoknak! Tunya bácsi nemrég (van az már jó 3 hete is), meglátogatta a fővikingek déli szomszédját; Dániát, nomeg Malmöben is elidőzött kicsit! Érdekes módon történt az utazás illetve nem az utazás módja volt érdekes, hanem hogy fjortisokkal mentünk kőkeményen (a svédül beszélők tudják, miről beszélek, magyarul ezt nem lehetne leírni)! Tudni kell azt, hogy volt a centerben 4-5 fiatal, akik egész évben „dolgoztak” értem ezalatt, hogy néha zsúrokon segítettek, vagy sütit árultak, meg ilyen apró-cseprő dolgok, és cserébe ezek a fiatalok kapnak minden évben egy utat a Gardentől, hogy „elismerjék szolgálataikat”.
Ezúttal Malmöre és Dániára esett a választás. Nagyon nem volt egy egyszerű történet….Furcsálottam is az elején, hogy miért megy 4 gyerekkel 4 felnőtt, hát kellett….Már a vonaton Kalmarból Malmöbe olyan ricsaj, meg vihogás volt 4 órán keresztül, hogy egy óra után áldottam az eget, meg Magamat, hogy a notimat magammal vittem és Viktor barátommal nekiálltunk filmet nézni, így kimaradtunk a percenkénti vihogásokból és minden jóból ami ezzel jár! Szegény Lasse, meg Mia, már 1,5 óra után nem tudták kínjukban mit csináljanak! Na megérkeztünk Malmöbe természetesen hova máshova vezetett volna az utunk, mint az első Burger Kingbe, ebédelni, aztán be a hotelba szobákat elfoglalni! Nekünk srácoknak mázlink volt, mert a 4 fiatalból csak egy volt srác a másik három hölgyemény volt, így Nekem, Lassenak, Viktornak könnyebb dolgunk volt, mert csak egy gyereket kellett együtt aludnunk, de szegény Mia 3 csajjal volt egybezárva! Miután becuccoltunk a kölykök elzúztak vásárolni, mi pedig kipihenve az addigi fél nap fáradalmait leültünk FIKA-zni egy iszonyat jó kávézóban és élveztük a tavaszi napot (én meg a zsongás magam körül, mert tudni kell azt, hogy munkatársaimnak Malmö már zsúfolt város volt)! Oskarshamn után mondjuk nem csodálom…..
Aztán én is körülnéztem a malmöi shoppokban természetesen, mert napszümeveget akartam magamnak vásárolni, de abban az árkategóriában, ahol én gondolkozom ott már sajnos nagyon pöpecül kell hogy álljon a cucc és ilyet nem találtam, akkor még azt gondoltam, hogy majd Dániában a Fieldsben megveszem, úgyis nagy biztos van sok-sok szép Oakley, és lesz olyan ami jó lesz, hát volt is…, de erről majd kicsit később.
Estére kinéztünk egy mongol éttermet és sikerült is hála a jó égnek rávenni a gyerekeket, hogy oda menjünk vacsorázni ne pedig valamelyik MaxMcDonaldsBurgerKing kombó egyikébe! Baromi jót ettünk és nagyon feelinges volt a hely, mert te állítottad össze a vacsidat, aztán JuanCsuangPo meg megfőzte Neked a szemed előtt. Jah és mindezt potom 75 SEK-ért és annyiszor mentél vissza ahányszor akartál újratölteni a tányérodat, de sajnos nem volt turista szalámi (itt mit gondoltam Rád Sámpi…… ;))! Majdnem ott maradtunk mosogatni is kőkeményen, mert a kártyát, amit használtunk tudtunk nélkül a hotel kaucióként kicsit megcsapolta és egy laza 5000 SEK-et levett róla, csak ezt a svédektől igen nem megszokott módon elfelejtették közölni Velünk! Aztán rendeződtek a dolgok persze és nem lettem Mabel Wheeler hála a jó istennek.
Másnap reggel kilenckor indulás Dániába, vonattal, hídon, tudniillik a két országot összeköti egy közúti és vasúti híd, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a tengerre! Dániában az első megállónk és első szívszélütésem helyszíne is egyben a Fields nevű megaáruház volt. Skandinávia egyik legnagyobb bevásárlóközpontja. Volt sok gyönyörű napszemüveg, csak éppen dán koronában ugyanolyan áron, mint svédben, a böki csak annyi, hogy a két pénz között van egy 1,8-as szorzó a dánok javára, így a Ducati Oakley ott maradt a polcon és úgy döntött mégsem fog engem ékesíteni, majd meglátjuk talán Stockholmban talán találok valamit…..! Mocskosul drága Dánia tehát és nemcsak napszemüveg téren, hanem úgy mindenhogyan, minden ugyanannyi mint itt csak mondom a pénz erősebb egy cseppet….
Koppenhágából sajnos nem sokat láttam, mert fjortisarna-ék már nagyon mentek volna a Tivoliba, ami a város egyik nevezetessége, ezt tehát láttam, pár vidámparknak nem nevezném, mert inkább gyerekenek és rolatorral közlekedő kisnyugdíjasok adrenalinszintjét képes feljebb csavarni a legtöbb ride, de volt kettő amit élveztem én is azért, bár egyik korosztályhoz sem sorolnám magam! Aztán este 10 körül haza, természetesen ők még mindig energiától, meg godistól duzzadva, én meg lógó nyelvvel, hullafáradtan, napszemüveg nélkül! Másnap pedig a hazaút Oskarshamnba természetesen bömbölő mobiltelefonokkal, kéjes sikongatásokkal és minden egyéb tartozékkal! Nem volt egy egyszerű kirándulás de meg kell hogy mondjam, hogy élveztem, mert régen röhögtem ennyit a munkatársaimmal ezerrel szopatva különféle beszólásokkal a kölyköket :D:D! A vásárlási lázamat is lecsilapítottam egy kicsit, mert ha nem is napszemcsi, de egy óra azért befigyel! Egy ilyen (katt)! Hát ennyi lettem volna mára! Képek lesznek nemsokára no para! Csókoltatok mindenkit, legyen Nektek szép nyaratok, ha már Nekem nem lehet, csak tavaszom nyárnak csúfolva!