Svéd életképek I

Új rovatot indítok mondókás könyvemben, ami a következőkről fog szólni! Ha valamelyik nap meglepőt látok az utcán, azt egy rövid kis történet formájában megosztom Veletek, persze nem tűnnek el a nagyobb lélegzetű beszámolók sem, csak úgy gondoltam, egy kis újdonság jól jöhet Nektek is, meg az én emlékeimnek is! Íme az első:
Tudni kell a történet megértéséhez, hogy kb 3 hete nem esett hó, de ilyen kisebb hókupacok még azért vannak néhol. Tudjátok azok, amik egy helyre vannak hordva egy nagyobb havazás után. Utak mellett lelhetőek fel általában! Mondanom sem kell, hogy ezek kis "dombok" 3 hét no hó után nem kicsit retkesek ugye... Délután biciklizek nagyban az uszodába, és a következő kép tárult elém egy óvoda udvarán: Egy kb 4-5 éves kiskölyök fekszik egy ilyen hóbuckán és nagyban lapátolja a kis szájába a feketés-fehéres hómasszát! Köpni nyelni nem tudtam mert az oké, hogy a svéd barátaink természetközeliek, és a gyerkőcök is erre vannak nevelve kiskoruk óta, de nem hinném hogy az édes anyaföldben több és értékesebb táplálék lenne ilyen formában, mint mondjuk egy Supradynban, nem beszélve arról, hogy ez azért veszélyes lehet! Megszólalt bennem Segítő Orsi szelleme, és svédül szóltam Neki, hogy nem szabad enni a havat, mert az nem jó! Erre szegény felnézett és közölte, hogy jó, de ő szomjas! Erre annyit mondtam Neki, hogy ha odamegy az óvónénihez, biztos ad neki vizet....Tanácsomat megfogadva elviharzott, én meg jó lelkiismerettel folytattam tovább utamat!