Na kedveskéim, régen kaptatok már hosszabb lélegzetvételű posztot, skandináv bóklászásaimról, azt hiszem itt az idő, hogy írjak egyet. Persze volt már pár életkép, ami az éppen napi aktuális érzéseimet, gondolataimat tükrözte, de azért az mégsem ugyanaz! Nem is tudom, körülbelül mikorra tehető a legutolsó nagyobb lélegzetvételű poszt, de vágjunk bele a dolgok közepébe. Azt szerintem még nem említettem, hogy az iskolát, ahol a svéd nyelv fondorlatait, próbálták beletömni kicsiny fejünkbe abbahagytuk. Ennek több oka van. Az első talán az, hogy amint már említettem én a munkahelyemen most már csak és kizárólag svédül beszélek kivéve Viktorral, mert Vele volt egy megállapodásunk az elején, hogy ha törik ha szakad mi maradunk az angolnál! Amúgy is van lehetőségem gyakorolni, beszélgetni a többi 8 munkatársammal vikingül. A másik ok, amiért az SFI abbamaradt, talán az volt, hogy kezdett nagyon unalmassá válni az, hogy sok igen tudatlan és lassú felfogású emberrel vagyunk egy csoportban és szörnyű volt malmozni 10 percen keresztül, amikor valakinek 25ödszörre próbáltak elmagyarázni egy triviális hótegyszerű dolgot, amit még egy dömperes kiskölyök a homokozóban is előbb felfogott volna, mint egy két „osztálytársam”. Így, hogy az iskola abbamaradt természetesen a dolgozott óráink száma is megemelkedik, amit nem bánok, mert az én véleményem szerint egy nyelvet igazából az adott ország nyelvi környezetben lehet elsajátítani és ez a közeg nem az SFI, ahol arabokkal, afrikaiakkal, meg egyéb hasonszőrű európaiakkal csücsülsz egy helyen. Természetesen bármilyen furcsán hangzik, de sokkal jobban élvezem ezt így, hogy többet dolgozom, és nincs iskola. Az első hosszú hetem előző héten volt, amikor sportszünet volt az iskolában, ami körülbelül az otthoni síszünetet takarja. A mi (Fritidsledare) szemszögünkből nézve ez több munkát és sokkal több különböző programot jelent, mert nyilván nem minden gyerek megy síelni északra a szülőkkel és bizony Nekik programokat kell szervezni. Aztán, hogy a fiatalok eljönnek e ezekre a programokra, az megint egy másik kérdés. Nagyjából összefoglalom, hogy mik is voltak a lehetőségek és hogy mennyien jöttek el a szervezett programokra. Hétfőn az oskarshamni bandy (bandy a svédek egyik nemzeti sportja, bevallom őszintén, lehet én vagyok nagyon tudatlan, de mielőtt idejöttem fingom nem volt róla, hogy ilyen létezik és van. A lényege, hogy 11 ember játssza 11 ellen, mint a focit, ugyanakkora pályán csak kisebb kapura, természetesen korcsolyával kergetnek egy pici labdát, amit ütővel püfülnek. Nemrég volt világbajnokság és megtudtam, hogy hazánknak is van csapata, de a hazai bandysport színvonalát hűen tükrözi, hogy még Mongólia is elpáholt bennünket 2-0-ra. A játéknak van terem változata is, ezt hívják innebandynak, amit mi otthon floorballként ismerünk) pályára mentünk korcsolyázni, de egy darab gyerek nem jött velünk. Kedden lasergamesni voltunk az újonnan megnyílt helyi szórakoztató centrumban, ide 5 ifjonc jött velünk, ami elég nagynak mondható szám! Ez a játék egyébként félelmetesen jó, ha tehetitek próbáljátok ki! Tisztára a helyi Jani a keménynek érzed magad játék közben. Futsz ,rohansz és 40 perc lövöldözés és Rambó-mód után garantáltan 1300-as fordulaton centrifugázhatod a Calvin Kleint! Szerdán síelni mentünk kettő, azaz kettő gyerek társaságában. A sípálya innen körülbelül egy órás autóút, és megmondom őszintén pályának sem nevezném, inkább egy meredekebb meg lankásabb dombnak, amik mellé felvonókat szereltek. A felszerelést béreltük, amivel adódtak némi nemű problémák. Két tanácsot szeretnék Nektek adni kedves olvasóim: Soha ne kamerázzatok, ha bérelt sícuccban szaggattok a lankákon, mert könnyen úgy járhattok, mint én a második csúszásomnál, amikor megpróbáltam megállni, a farolásnál a jobb léc leoldott és én akkorát zakóztam 50 ember szeme láttára, mint a részeg böllér reggel 7 kor a nyolcadik feles után. A másik tippem, illetve tanácsom, hogy soha ne szállj fel csákányos felvonóra kezdő síelővel, mert Murphy törvénye alapján úgyis te leszel az, aki a felénél kizuhan, mert a másik nem vágja, hogy azt a jävla csákányt talán nem a hátára kéne beakasztani. Amúgy mégha a hely nem is volt egy Francia-Alpok a síterep, jól esett egy kicsit csúszkálni. A francia pajtásomon meg le voltam döbbenve……….PFFFFFFFFFFFFFFFFFF, nagyon irigy vagyok az olyan országok lakosaira, akiknél vannak normális síterepek. Úgy tolta a kölyök mint egy profi, kiderült, hogy 16 évesen ott volt Svájcban a téli X-Games játékokon, mint versenyző, szóval el tudjátok képzelni.
Pénteken baromi jó program volt az „új” munkahelyemen (nem tudom, mondtam e már de 2 Fritidsgård van, és eddig én voltam az egyikbe, Guillaume meg a másikban, de most csütörtök, péntek esténként csere van) és Kibbe barátom eritreai estet tartott, kis élménybeszámolóval, hogy anno 8 éves korában hogy jöttek ide a családjával, meg hogy Eritreában milyen szokások vannak stb, és az est megkoronázásaként tradicionális kajával lepett meg minket. Nem hiszem, hogy túl sok magyar van rajtam kívül, aki evett már eritreai fogásokat. Baromi jó volt, de tényleg. Szóval ezek voltak a sportszünet történései zanzásítva. Amit már egyébként pár svédországi blogtesónál is olvastam kezd körvonalazódni az itteni életemben is, hogy teljes időben dolgozom. A svédek rendkívül pontos, fegyelmezett, és előre gondolkodó nép az én eddigi meglátásaim szerint. Ez a munkahelyeken a heti möte formájában csúcsosodik ki. Nem is tudom, hogy írjam ezt le Nektek. Körülbelül minden héten egyszer van egy találkozó, ahol megtárgyaljuk, hogy milyen volt a hét. Ez még rendben is lenne, ha ez nem tartana 2 órát, és nem szólna nagyrészt kábé a semmiről. A másik, meg hogy néha érdekesen gondolkodnak dolgokról. Én például, nem tartom jätterolignak, hogy mondjuk egy síelésre 2 gyerek jön el velünk és az, hogy az amúgy ingyenes, vagy filléres programokra (pl az Aboda-Klinti síelés egy gyereknek 50 SEKbe került, felszerelés bérléssel, úttal, napijeggyel együtt, mert a többit a Gard állja) baromira nincs érdeklődés. Persze tudom, hogy ez nyilván nem a tanárok hibája, mert nem kényszeríthetsz senkit, hogy jöjjön, de ha már a helyzet fennáll, ne próbáljunk már meg szavakkal fosból habos tortát építeni……. Szóval kedves Svédországban dolgozó blogtesó tulajok, most már kezdem érteni, hogy páran miért vagytok a mötéről, olyan véleményen, amilyenen.
Nagyvonalakban ennyi thehát egyenlőre rólam és a melóról, amúgy továbbra is piszok jól érzem magam, és hihheetteettllleennüüll várom már a márciust, amikor bekurblizhatom újra magamat, hogy tovább ”””””pöfögjön””””””” életem Vikingországban.

UI:ÓRRIIIIÁÁSSSIII TISZTELET GYEREKEK! ISZONYATOSAN JÓ ÉRZÉS ILYENKOR VESZPRÉMINEK LENNI: http://sportgeza.hu/kezilabda/2009/02/23/embertelen_amit_a_veszpremiek_csinalnak/