Boldog Nyulat!

Hát újra itt csak Nektek, csak most egy nagyon hosszú bejegyzést fog tojni a nyúl! Évezredek óta nem írtam semmit, aminek nem az az oka, hogy meguntam volna a blogolást, vagy nem akarnálak titeket értesíteni az itteni dolgaimról, de nagyon-nagyon sűrű volt az utóbbi két hét! Rengeteg élménnyel, pozitívval, negatívval, neutrállal, szóval pupillákat tágra, agyakat felkészíteni vágjunk is bele! Talán a legutóbbi bejegyzésemben mondtam már, hogy kedves szüleim látogatást tettek itt fenn északon kis városomban! Számukra nem indult túl kellemesen a kirándulásuk, mert a Wizzair gép amivel jöttek 4 órás késéssel indult el Budapestről. (Így utólag örülhetnek, hogy egyáltalán elindult a gép, mert ugye sűrűn lehet mostanában olvasni mindenféle fórumokon, hogy a magenta-fehér társaság bizony ott-ott hagyogat utasokat Európa különböző országaiban, illetve 12 órás késéseket produkál!) Szerencséjükre a Budgetnél megvárták őket a Skavstán és megkapták a rendelt Opel Corsa helyett a világ egyik legkisebb kocsiját ami inkább hasonlít egy rokkantautóra, vagy egy 1:18-as méretarányos matchboxra és Kia Picanto névre hallgat! Stockholmban töltöttek egy napot, ami elmondásuk szerint nagyon tetszett Nekik, amit tényleg nem csodálok, mert Nekem is a kedvenc fővárosommá avanzsálódott a svéd kapital…
Pénteken értek le hozzám este 9 körül, volt nagy örömködés, kollégáknak bemutatás, és már az első nap belekóstolhattak a svéd konyha két remekébe! Az egyik smörgåstårta névre hallgat, és ezt általában különleges alkalmakkor eszik az északi pajtások egy torta formában összemixelve hal, krumpli, rák, tojás, majonéz és még sokminden más de ha a nevére kattintotok megláthatjátok hogy néz ki! (Nekem meg a francia srácnak is szülinapja volt, szóval ez volt az egyik ajándék, a másik pedig princessintorta volt, ami nem tudom, hogy van e otthon de nagy kedvenc lett el kell hogy mondjam.)Továbbá ajándékba kaptunk egy hajvágást, mert mindketten inkább hasonlítottunk a Flintstones 3 castingjáról jött kőbányász statisztára, mint XXI. Századi emberre.
Szombaton lementünk Kalmarba, hogy megünnepeljük a jeles eseményt, de életünk legszarabb ””buliját””” sikerült produkálnunk. Illetve nem Nekünk, hanem azoknak az embereknek, akik elvileg jöttek volna Velünk együtt ünnepelni. Meg is beszéltük a kölyökkel, hogy ezentúl mi is nagyon meg fogjuk válogatni kinek a születésnapjára jövünk le, meg kiére nem. Vasárnap anyuék megnézték Kalmart Velem, meg egy kicsit a környéket, de nem fogtak ki túl jó időt a szülők.
Hétfőn a főnökasszonyomtól kimenőt kaptam, hogy mutassam meg az ősöknek itt a környéket, ami szerintem nem sikerült rosszul. Kedves édesanyám az egész itt tartózkodás alatt gyakorlatilag úgy pörgött, mint egy Corvette, amire a Challenger űrhajó rakétáit szerelték. Hétfőn is mindenhol meg kellett állni fotózni, mert milyen szép a tenger, meg természetesen úton-útfélen elhangzott a mondta hogy a lányokat (tesómékat), mindenképpen hozzad ki majd ide és a többi…..Kedden is kirándultak ők, én már dolgoztam, bár az rejtély számomra, hogy itt mi a jó istent tudtak egy hétig nézegetni!
Szerdán lementek Ölandra és este egy meglehetősen díszes társaság gyűlt össze anyuék lakásában, ahol Viktor barátom tiszteletére anyu lángost sütött, és előkerült édesapám házi kerítésszaggató rettenetes törkölye is, ami nem kis meglepetésemre szerintem ízlett mindenkinek. Aztán eljött a csütörtök anyuék számára a hazautazás, de számomra pedig az oly régen várt vakációm ideje, mert Londonba utaztam nagyon kedves barátaimat meglátogatni, akik úgy döntöttek, hogy nem tipródnak otthon tovább, nekiveselkednek a XXI. Századi magyar ember aranylázának és külföldön próbálnak szerencsét. Én nem voltam még soha Albion ködös fővárosában, szóval gondoltam összekötöm a kellemest a hasznossal!
Az ő gépük kettőkor indult, az enyém fél hatkor. Igazából az utazásom el sem kezdődött még, a gondok már a reptéren jelentkeztek. Kedves Barátaim, ha rám hallgattok utazásaitok során, messze-messze elkerülitek a Ryanairt! Most utaztam először velük és csak akkor fogok még egyszer, ha tényleg nincs más lehetőség. Kezdjük azzal, hogy csak 15 kilót csekkelhetsz be, náluk ellentétben az összes más fapados járattal, ahol mindenhol minimum 20 kiló a határ, de van olyan is ahol 40 kilót is felvihetsz a gépre. Mindegy 17 kilóval mérlegeltem és azonnal küldtek is fizetni a plusz két kilóért!
Megjegyzem bármikor, bárkivel is repültem eddig plusz 2 kilóra soha nem fizettem rá, mert ez általában belefér még….Hát náluk nem, és természetesen csak náluk van az is, hogy ha túlsúlyos vagy nem sávonként fizetsz pl (1-6 kg X EUR), hanem kőkeményen kilónként verik Rád a sarcukat, és baromira nem keveset, mert én a plusz 2 kilóért 35 Eurót hagytam ott, amiből könnyen lehetett volna 55 is, ha a pultos hölgy nem szól Rám (hiába Svédországban vagyunk), hogy ha készpénzzel akarok fizetni akkor plusz 20 EUR, így bankártyával rendeztem a dolgot. Szóval nagyon megadózatattak a köcsög írek, most már igazából kezdek hinni a leprechaun mesékben…..Remélem kedves Ryanair jóóóóóll szaglottt az ÉÉÉÉNNN aranyam.
De ezzel még a reptéri kálváriának közel sincs vége…..Következett a kézipoggyászos cirkusz. Elvileg 1 kézipoggyász lehet Nálad! Megjegyezném itt is, hogy sehol nem szóltak eddig még olyan dolgokért sem, hogy hátizsák, gurulós bőrönd, plusz notitáska….Sehol!!! Ryanairéknél MÉRLEG van a kézpoggyászos kapunál és súlyoznak ott is kőkeményen. Rárakom a kisgurulósomat, 9,5 kiló, mennék tovább, erre beszól egy ork, hogy Nálam 2 kézipoggyász van! Nézem magam, mondom hol?? Hát hogy ott van az oldalamon a laptop táska, és hogy az is egynek számít….Pakoljam be a bőröndbe a gépet, de akkor az ugye már több mint 10 kiló és akkor azt adjam fel milliókért….Itt szakad el a cérna Nálam és nekiálltam kicsit emeltebb hangon beszélni a fickóval, hogy azért bohócot ne csináljon belőlem. Erre mondta, hogy hagyjak itt valamit…Mondom mit a notit? Esetleg 10 x ezres pulóvert vagy farmert? Erre odahívott egy kollégát és kitalálták, hogy akkor csak a laptoptáskát tegyem el és a gépet fogjam a kezembe és akkor az már úgy jó lesz….
Baromira nem értettem mi a különbség a kettő között, mert egy laptoptáska akkora kb mint egy laptop, szóval értelme semmi….Arra megy ki ez az egész játék, hogy minél több pénzt gomboljanak le a kedves utasról…Az már meg sem lep, hogy ők az első légitársaság akik 1 fontot akarnak elkérni a gépeiken a WC használatáért…..Gusztustalan….Elhiszem, hogy fapados, meg mittomén, de én úgy érzem mindennek van határa. Mindegy ezt nem is akarom tagolni tovább, mert azért nem határozta meg a londoni utamat.
A Stanstead-en szálltam le onnan körülbelül 1,5 óra a reptéri transzfer és már ki is rakott a busz a Victorián, ahol egy kicsit kellett várnom csak a Dórira meg a Gáborra, akikkel utána elnavigáltunk egy kis mini night tour után a kuckójukba. Én az első pár napban nagyon meg voltam illetődve, mert nagyon más volt Nekem ez a közeg. Körülbelül úgy mint egy balatoni ponty, aki karácsony előtt kerül kifogásra és becsűrik egy Tesco akváriumba…….Nagyon nagy ez a város gyerekek, és nincs tered…Egy ilyen kölyöknek is, aki imádja a nyüzsgést, meg ha történnek körülötte a dolgok, Svédország után baromira nem egy egyszerű történet London. Nagyon nem érted!!! A beszámoló teljes valójában jön a hétvégén mert rá fogok érni és leírom Nektek majd jól, misokminden történt…Mert történt!!!