God ?Save? the Queen

A tűkön ülőknek, az érdektelenek, a résztvevőknek, az otthon ülőknek, a partyfaceknek, a kíváncsiaknak, azoknak akik tudnak és szeretnek élni és azoknak akik kevésbé, a barátaimnak, a spanjaimnak, az engem szeretőknek, és nem kedvelőknek, a neutráloknak, a hűséges olvasóknak, az épp csak beugrottaknak, meg mindenkinek aki épp ezeket a sorokat olvassák! Always Tunya blogja! Vágjunk is bele a londoni beszámolónak, amit az előző postomban ígértem Nektek!
Szóval ott tartottunk Kedveskéim, hogy sikeresen megérkeztem és a Viktóriáról elzúztunk D-ék albijába! Soha nem esett még annyira jól kaja és zuhany, mint akkor, mert az utazás napjainak megvannak azok a hátulütői, hogy az ember nem eszik rendesen és mondjuk ki: Büdös lesz! Az alvással sem voltak gondjaim, a faja kis 2000 barra fújt matracon.
Egyébként a lakásról pár szót! Furcsa volt Nekem, az egész londoni tartózkodásom alatt, hogy a lakások méreteihez képest mennyien tömörülnek egy-egy lakóépületben. Simán el tudod képzelni, hogy egy házban 6-7 ember zúz Veled együtt. De ez a ház tök jól nézett ki, bár a szoba itt is kicsi, de tiszta, szép, szóval tipp-topp.
Pénteken Gáborral felkerekedtünk, hogy elmenjünk a régi albijukba elhozni a meccsjegyeket és itt ért az első, de közel sem az utolsó sokk Londonban a közlekedéssel kapcsolatban. Nagy naívan amikor felszálltunk a buszra, megkérdeztem Tőle, hogy hány megállót megyünk…..Borzasztó hülye kérdés volt, mert egy órát utaztunk a helyijárattal! Azt mondanom sem kell, hogy ezen a járaton közel sem az angol lordok utaznak, hanem általában a turbánerdő közepében vadászhatod az ülésen hagyott kebab darabokat afróhaj tincsekkel tűzdelve, vagy esetleg pakisztáni bébi végtermékét csodálhatod szolidan pelenkába csomagolva…….Amikor leszálltunk a környék sem egy olyan helynek tűnt, ahol a Downing street 10 fekszik, és eután jött a megasokk, a régi albérlet, úgy a maga valójában…..Hát maradjunk annyiban, hogy óriás respect Nektek, hogy lehúztatok 2 hónapot, az biztos, hogy a Mr. és Miss cockroachhunter címet méltán érdemeltétek ki. Mindegy a jegyek megvoltak és patkányharapás nyomok sem voltak láthatóak rajta, szóval vissza is mentünk ””gyorsan”””” a belvárosba, hogy találkozzunk D-vel és az én imádott Kennymmel illetve kedves és örök humorbonbonokat tarsolyában tartogató Bihari úrral. Egy nagyon kedves meglepetést tartogatott Zsófi barátném, mert titokban odahívta magához egy szintén nagyon kedves régi Canyonos ismerős ismerősömet Kata személyében!
Szóval elindult a csipet-csapat megnézni Oxford streetet, ami engem tisztára a Kossuth utcára emlékeztetett, najó talán picit nagyobb, de árnyalatnyi a különbség tényleg. Mindezek után mi következhetett volna, mint a jól megérdemelt esti sörözés a Sohoban, ami nem volt egy egyszerű történet, mert az angolok pénteken meló után egyből kőkemény megszállás alá veszik a pubokat és nem egy egyszerű történet helyet találni, de természetesen Nekünk sikerült és már csorgott is a Guiness lefelé porzó torkomon. Mocsok jó sörök vannak egyébként Angliában és a pubok hangulata több mint megragadó. Egyszerűen csalogat, hívogat, bíztat, hogy igyál bennem fiam jó sokat! Másnap D-vel tettünk cipőnéző körtúrát és sikerült az álom cipőmet amit Stockholmban 1300 koronáért kinéznem, kevesebb mint féláron megvennem, és melegen ajánlom mindenkinek, hogy aki Londonba látogat, tessék üres bőröndökkel menni és kicsit több pénzzel a tervezettnél, mert nagyon faja cuccok vannak tényleg szotyiért! Délután felkerekedtünk egy kicsit nézelődni a kötelezőket, Big Ben-t, London eye-t, Westminstert megnézni, de nappal nem nagyon jön be Nekem, mert mocsok sok a turista, már márciusban is és nem tudsz nagyon álmélkodni, nézelődni meg hasonlók. Az este az egészen más tészta, de arról még lesz szó.
Vasárnap hát az, kőkeményre sikeredett, délelőtt délután elfoglaltam az új szállásomat. Este pedig Vixy barátommal találkoztam, akit megkértem, utazásom előtt, hogy azért vezessen már bele egy kicsit a londoni éjszakai életbe. Hát sikerült, nem kicsit……1-től 7-ig Fabric London….Ennyi…..QQQQQRRRVVVVVVAAAA JÓÓÓÓÓÓ VOLT, végre kicsit kitörni önmagamból! Reggel 7kor már annyira vakított a nap, hogy bizony kellett a napszemüveg is! Nagyon elfáradtam a sokmindenben szóval a hétfői nap délutánját a chilloutnak szenteltem kifacsart citrom állapotban, Spongebob brain feelingel…..
Kedden egyedül ellátogattam a mindenki által ajánlott Campden Townba….Gyerekek…It is a must to visit in London! Hatalmas feelingje van ennek a mini hippi-punk-művész negyednek! Mindenfelé extrémebbnél extrémebb üzletek, shoppok, hihhetelen cuccokkal és leírhatatlan hangulattal! Délután kimentünk Kennyvel és D-vel felhőkarcolókat nézni Greenwichbe illetve elfogyasztottam életem első brit fish&chipsét…..Nagyon nem kellett volna, inkább maradtam volna a steaknél…PFFFÚÚÚÚJJJ! Gusztustalan, íztelen, ecette lmegpróbálom a fost feltuningolni feeling! Nem csodálom, hogy az angol konyha híresen szar…Greenwich is gyönyörű, rálátsz az egész városra és óriási park van körülötte mókusokkal, akik ha van nálad akármi kaja akár a kezedből esznek.
Este D-vel mentünk be a városba megnézni mindazt, amit nappal már láttunk. Na London éjszaka lélegzetelállító, de ezt majd a képek fogják bizonyítani igazán…Ujjujjjjujjj! Csak ámultam, bámultam, mint a 10 éves az első szőrökre a pöcsén! Nagyon meredek! Nincs annyi kósza turista és teljesen más képét adja a város! Szerda volt talán volt a nap, amit legjobban vártam az egész utam alatt, és természetesen eljött ez is! Tunya 10-12 éves álma vált valóra! Aki nem ismer annyira, annak elárulom, hogy az angol EB óta, ami tudvalevőleg 1996-ban volt, én kőkeményen a háromoroszlános válogatottnak szurkolok, persze ezentúl már a három koronás sárga trikós egylet is kedvenc lesz, de ez már más kérdés.
Kihagyhatatlan volt tehát egy meccs a futball őshazájában, és hála istennek még februárban megnéztem a válogatott naptárát és mitadisten az angolok VB selejtezőt játszottak a Wembleyben április 1-jén az ukránok ellen! Tehát már meg is volt mire megyek! Én egész nap tűkön ültem, álltam, mentem és szegsény Dééket kiidegeltem, hogy menjünk már, menjünk már, inni akarok és természetesen ők meg húzták az agyamat, hogy gyalogoljunk, meg parkot nézzünk, meg mittomén. Szép volt minden, de qrvára nem kötött le semmi, mert már ott akartam lenni! Aztán amikor 4 körül megérkeztünk a Wembley-park megállóba szemem elé tárult A STADION, leírhatatlan látni kell….Indulás volt tehát, a meccs előtti kötelező bemelegítésre egy angol sportpubba, ahol az udvaron egy óriási sörsátor felállítva és benn, kinn tele a derbire melegítő szurkolókkal! Ittunk mi is becsülettel oszt indulás a stadion felé. Minden lépéssel, ahogy közeledtünk a Szentély felé Nekem egy mértékegységgel ment fel a vérnyomásom, amikor odaértünk a lelátóra én bevallom elérzékenyültem, a hideg, meleg, langyos minden futkosott a hátamon és nem hittem el, hogy itt vagyok. Egy álom vált valóra életemben! Természetesen a God Save the Queent együtt üvöltöttem, énekeltem a közönséggel! A meccs maga fantasztikus hangulatú volt, szerintem kevés olyan hely van a világon, ahol egy ilyen érzést át lehet élni! Nyertek is az angolok 2-1-re és nagyon gyorsan elment a 90 perc. Hihhetelen volt a stadion milyen gyorsan kiürült, de aztán szemeink elé tárult a látvány, ahogy a 88000 ember kilométeres folyamban araszol a metrómegálló felé. De természetesen meg van szervezve az egész, mert a lovas rendőrök folyamatosan szakaszosan engedik át a népet. Felejthetetlen élmény volt az egész este….
Csütörtökön megérkezett az informatikusok magyarországi koronázatlan királya, csiszolatlan gyémántja is Londonba és Vele és tesójával Ritával fogtunk bele egy kis városnézésbe. Elmentünk a Buckingham palotához, ahol a londoni tartózkodásom legnagyobb csalódása fogadott és innen üzenem Örzse asszonynak, hogy tehet egy szívességet… Mi az hogy nem tudsz a madárfészekfejű őrökkel fotózkodni, meg ””lefingani”” őket úgy, hogy a szemük sem rebben? Meg mi az, hogy nincsenek madárfészekkalaposnemlátokkiasitykomból őrök egyáltalán? Borzasztóan fel voltam háborodva, mert ugye minden filmben azt látod, hogy ezerrel lehet Velük akármit csinálni ők csak állnak ott mint egy sóbálvány és a fülük botját sem mozgatják. Kamu!! Uri Geller biztos megint varázsolt valamit, eltűntette őket vagy elnyomott két múkoggyot vagy én nem tudom…..Este sikeresen egy 3 órás happy hour keretében lecsúszott X koktél is, szóval másnap kicsit kótyagos volt a fejem, amikor találkoztunk István barátommal, meg két szintén IT tudorral, hogy VIDÁMPARKBA menjünk, igen így nagy betűkkel, nem ám vurstliba, mint ami Budapesten van!
A vonaton elém tárult életem legnagyobb Grand Canyona, ami nő szájában lehet! Emberek, ha látattok, már fogazatot, ahol a két felső középső fog között akkora távolság van, hogy azt még Gebre Sellasiének is becsületére válna lefutni, akkor el tudjátok képzelni, miről beszélek, ha nem akkor érdemes elutazni Angliába, mert nem egyedi esetről van szó szerintem, bár ennyire nehéz és nemes prédát még az angol menyecskék között is nehéz találni! Ezután a könnyfakasztó élmény után meg is érkeztünk a Thorpe Parkba. Én végig úgy éreztem magam, mint egy emberke a Roller Coaster Tycoonban, és folyamat attól féltem, hogy fölém nyúl egy óriási csipesz és belecsűr poénból a közeli tóba és megfulladok, és megfizetek azokért a tettekért, amiket néhány látogatómmal én tettem poénból a játékban! De úgy látszik szerencsém volt, és hányástócsát sem láttam, szóval biztos van elég takarítójuk (ez Nekem mindig a gyengém volt, hogy tisztán tartsam a parkot)! Amúgy meg iszonyat jó rideok vannak a parkban, egy kivételével az összesre felültem és nagyon megért mindenhol kivárni az 1, 1,5 órás sorokat! A következő park, ahova megyek az Dániában lesz, szóval lesz összehasonlítási alap. Esti progiként pár sör mellett baromi jó beszélgetés után összefutottunk a Déékkel, és miután István barátom fáradt volt nélküle folytattuk a partyt egy átlagos klubban egészen 3-ig amíg goodbye-t nem mondtak Nekünk!
Szombaton a Science múzeumban voltam, ami iszonyat érdekes és bazi nagy és ingyenes, mint általában minden nagyobb állami múzeum Londonban, szóval ha ott jártok érdemes, és ajánlom, mert tényleg jó cuccok vannak benne!
Este sörözéses dumálos lazulós estét tartottunk Ritánál, mert nagyon el voltam már addigra fáradva……No Neki, iszonyat faja lakása van, nagy, tök jól berendezett, elkülönített a többi lakótól! Nem csodálom, hogy lakberendező akar lenni! Egy ilyen pecóban szívesen laknék Londonban mondjuk! Másnap Campden Town megint, kis vásárlás, iszonyat jó inget vettem, mert azt a helyet nem lehet elhagyni úgy, hogy ne vegyél valamit! Este átmentem még elköszönni Kennyékhez és búcsút intettem D-nek is és hétfő reggel 6 kor már a Skavstára tartó gépen ültem!
Azt a napot nem kívánom senkinek gyerekek….A lakásból elindultam 1-kor, hogy a hajnali 3-as reptéri buszt elérjem, várakozás a reptéren, 9-kor Svédországban, viszont a buszom csak délután fél 4kor ment Nyköpingből Oskarshamnba vissza! Mint egy zombie úgy néztem ki, amikor hazaérkeztem….. Egy kicsit azt bánom csupán, hogy a Londonban élő távoli rokonokat nem sikerült meglátogatnom, de annyira remek vendéglátóim voltak, hogy nem adtak esélyt rá Ez volt tehát a big trip Londonba zanzásítva! Iszonyatosan jól éreztem magam, nagyon pezsgő és gyönyörű város London egy turistának, de élni nem hiszem, hogy tudnék ott! Ahhoz Nekem, Svédországhoz képest túl zsúfolt, de persze ki tudja mit hoz még az élet!
SZERETNÉK CSUPA CSUPA NAGYBETŰKKEL KÖSZÖNETET MONDANI A BARÁTAIMNAK, AKIK VÉGIG LESTÉK MINDEN ÓHAJOMAT SEGÍTETTEK, VELEM VOLTAK ÉS FELEJTHETELEN 10 NAPOT VARÁZSOLTAK NEKEM ANGLIA SZÍVÉBEN! EZER KÖSZÖNET: D, GÁBOR, KENNY, ZSOLTI, KATA, VIXY, MR. IT, RITA NEKTEK!!!!!!!! Egyszer, ha felnövök megpróbálom meghálálni! Végül, de nem utolsó sorban egy jó tanács: Ha Angliában jártok messze kerüljétek el a barackleveket, mert néha nem azok amiknek látszanak! Rosszul lehetsz igenis másnap akkor is, ha 1 óra alatt megiszol egy liter ””””üdítőt”””””! Képek soon…..