Helyzetjelentés vikingország fővárosából

Hát régen írtam már tény és való, szóval azt hiszem, az a legelső hogy bocsánatot kérek a blogom parányi, ám annál lelkesebb olvasótáborától. Azt sem tudom, már hol hagytam abba legutóbb , de azt hiszem a hétfői csapatépítő tréningről, meg egyéb svéd dolgokról papoltam Nektek!
Hát a hét érdekesen telt….Átkerültünk egy új nyelvi csoportba, ami egyszerűen tragédia ez az egy dolog nagyon nem tetszik az itteni rendszerben. 16-an vagyunk egy tanárra, ami szerintem rengeteg, de ezzel még talán nem is lenne probléma, ha azok a köcsög emigránsok is annyira akarnának megtanulni svédül, mint én. A véleményem az emigránsokról és a svéd kormányról illetve kettejük sajátságos kapcsolatáról azt hiszem egy későbbi külön posztban szót ejtek majd, de kanyarodjunk vissza kicsiny SFI csoportunkhoz. Van kb. 8 arab, 3 sárga (fingom nincs honnan, és hogy őszinte legyek nem is érdekel), 2 bosnyák, egy lengyel meg egy ruszki, aki a legnagyobb szégyen, meg vagyunk ugye mi. Amiért iszonyat pipa vagyok, hogy ezeken a senkiházi sehonnai embereken, főleg az arabokon meg a kozákon látszik, hogy abszolút nem is akarnak megtanulni svédül. Egy arab gyerek például 1 éve van Svédországban, de egy épkézláb mondatot nem tud összerakni, és ha kérdezni akar a tanártól valamit, angolul, vagy valami ahhoz hasonló szófoszlányokkal próbál nyökögni, kérdezni. Mire a tanár kibogozza mi is akart lenni a kérdés, elmegy az óra tizede. Iván elvtárs meg a legnagyobb szégyen…….3 éve van Svédországban, és nem beszél svédül???????? Hát az mennyire a legalja! Az ilyeneket úgy toloncolnám vissza a tajgára mohát nyalogatni, hogy azt is elfelejtené mi az a vodka! A legnagyobb gond tényleg az, hogy félek, hogy ilyen környezetben a büdös életben nem fogok megtanulni úgy svédül ahogy én szeretnék (mondjuk olyan szinten, ahogy a németem van)! Bíztató viszont az, hogy a melóhelyen, körülbelül ha arányokat kell mondanom már 30-35% svédül tolom a mondandómat, és hogy kiküszöböljem az SFI-s lemaradást mindent megkérdezek, hogy mondják svédül ezt meg azt!
Érdekes a helyzet svéd nyelvi szempontból azt kell hogy mondjam….
Csütörtökön talán az egyik eddigi legjobb programom volt a melót illetően, mert az uszodában víziröplabdázni voltunk a kölykökkel, ami egyrészt mocsok jó elfoglaltság, mert ökörködhetsz ezerrel, másrészt meg mozgásnak sem utolsó! Pénteken a főzős napomon gulyás volt a menü, és ami kifejezetten dagasztotta az amúgy sem kicsiny egómat, az az, hogy egyre többen szeretnének csatlakozni a péntek esti főzőcskéhez! A probléma viszont, hogy amint már említettem a konyha túl kicsi, és maximum 4 emberrel tudok ott együtt dolgozni, de ez még a jövő zenéje meglátjuk mi sül ki a dologból….Lehet, hogy profi szakácsként térek vissza Oskarshamnból!
Ennyit az otthoni dolgokról, térjünk is át a legfontosabb tárgyra! STOCKHOLMBAN VAGYOK!!!!!! Az általam látott fővárosok legszebbikében, ami durva, mert azt hittem Párizst nem verheti semmi, de a gallok fővárosa leszorult a dobogó második helyére! De ne szaladjunk ennyire előre az időben, mert utazásunk is kissé kalandosra sikerült! Az előző hétfői meetingen Claudia a fogadó szervezetünk főkordinátor nagyasszonya megkérdezte tőlünk, hogy hogyan szeretnénk eljutni Stockholmba: Oskarshamnból vagy a többi önkéntessel együtt buszozva Kalmarból! Mi természetesen szociális lények révén a kalmari megoldást választottuk, ami mint kiderült hiba volt! A busz hétfőn reggel 7:00-kor indult volna Oskarshamnból Kalmarba, amit lekéstünk így egy átszállásos megoldással mentünk, ami vonatot takart! Itt jött be a probléma, mert, ami iszonyatosan meglepett, hogy a svéd államvasutak rosszabb, mint a magyar, történt ugyanis, hogy 30 perces késéssel futottunk be a kalmari pályaudvarra, ami elég nagy szégyen! Természetesen a buszt lekéstük és 9:05 helyett 11:05 kor indultunk Stockholmba és a busz, amivel mentünk 12:30-kor ért be az oskarshamni buszpályaudvarra, magyarán szólva a semmiért keltünk fel 5:45-kor és utaztunk feleslegesen! Az út 6 óra volt, amiből 2-öt elfifáztam a notimon, eleovastam az új Stephen King regényt, ami szörnnyyyyűűűűűűűű (Melusnak innen üzenem, hogy még könyvtárból se!!!!) és meg is érkeztünk Stockholmba!
Hihetetlenek a svédek, hogy képesek voltak úgy felépíteni a fővárosukat, hogy egyszerűen nem érzed a „big city” feelinget, rengeteg park, rengeteg szikla, amikre gyönyörű házak épültek, és ami a varázsát adja az egésznek az a tenger! Nem hiába nevezik észak Velencéjének, a különbség a puttó digó koszfészekhez képest, hogy nincsenek esernyőerdők az arcodban, nincsenek japó turisták, ééésss a legfontosabb hogy nincsenek azok a köcsög férges büdös galambok, akik telefossák a várost és köztük téged is, továbbá nem terjeng matéria szag az arcodba, ha beleszagolsz a levegőbe. Olyannyira nem, hogy a városban annyira tiszta a tenger, hogy bárhol horgászhatsz, és rengeteg hely van, ahol fürödhetsz is a tengerben! Mindezt természetesen fotókon is prezentálni fogom Nektek, de arra még várnotok kell, mert a tipikus városnézés holnap lesz! A hely, ahol lakunk nem is hotel, inkább ilyen diákszálló féleség de kőkemény hotel színvonalon. Ma csapatépítő tréning volt faja kis feledatokkal, ami holnap szerintem folytatódik, szóval megyek is mert nem akarok zombiként odaülni a reggelizőasztalhoz! Jelentkezem még innen, don’t worry!