Svéd életképek II aka Libaháború

Újabb "kis" történet innen Svédországból! A kis azért van zárójelbe téve, mert Nekem az, de itt Svédországban most nem kis ügy van ebből! A story ott kezdődött, hogy van itt Svédországban egy TV műsor, amit Kalla Fakta-nak hívnak, és általában tényfeltáró riportokat készítenek különböző dolgokról. Ezen a héten kishazánk került terítékre, méghozzá állatkínzó szörnyű brutális országként. Azért azt meg kell hagynom, hogy nem kicsit lepett meg a dolog, amikor a svéd TV-ből kiszűrődött néhány JolikaErszsikeMónikanéni hang. A libák tollfosztásáról esett szó és svéd barátaink nem kicsit lepődtek meg és háborodtak fel azon, hogy azokban a pihe-puha jó meleg paplanokban, párnákban amelyekben alszanak, illetve a fasza kis téli dzsekikben amikben a havas lejtőkön szakítanak, vagy éppen korcsolyáznak, bezony-bezony élő libákról leszedett toll van.
Természetesen a munkahelyemen is többen látták az adást, és talán először kellett idekinn megvédenem a "haza becsületét"! Kezdték azzal, hogy ez undorító, és hogy állatkínzás, meg jött a hasonlat, hogy ez szerintük olyan, mintha egy ember haját tépnénk ki kézzel..... Én pedig közöltem, hogy ez márpedig nem állatkínzás, mert egy libát kb 1 perc alatt megfosztanak a tollától és már elnézést a morbid hasonlatért, de ezt emberen még egy kemoterápiás beteggel sem tudnád megtenni. Próbáltam magyarázni, hogy ez igazából a libának nem fáj, mert ha jól tudom ezek a tollak amiket kitépnek nagyon könnyen jönnek ki hiszen már "elhaltak" vagy mi.....Nem vagyok egy nagy agrotudor de valami ilyesmi...Akkor miért visít a liba, ha nem fáj neki?-szegezték Nekem a következő kérdést. Mondtam, hogy talán azért, mert ha bemész egy baromfiudvarba (amit mint olyat szerintem a svédek 80%-a nem látott és el sem tudja képzelni mi az), akkor is visítanak a baromfik, mert alapjáraton félnek az embertől, és mert ostobák, mint egy faék! Persze svéd pajtásaim jobban hisznek a TV tudósításban szereplő állatorvosnak, aki hangoztatja a riportjában, hogy a libák márpedig okos állatok (kívánok Neki ezúton hasonló agyi kvalitásokat, mint amilyen a világ legokosabb libájának van), és hogy ez igenis állatkínzás. Továbbá próbáltam elmagyarázni idekinn, hogy ez Nálunk amolyan "nemzeti tradíció", és több 100 éve csináljuk ezt, sőt ha jól tudom ez anno egyfajta közösségi szokás is volt faluhelyen! Természetesen dűlőre jutni nem tudtunk, végszóként odaböktem poénból, hogy azért én Jó Éjszakát Kívánok Nekik a pihe-puha takarók alatt, de nehogy aztán libákkal álmodjanak...
Az általános reakció idekinn, körülbelül az, hogy az egyik legnagyobb kereskedelmi lánc az Åhlens """"állítólag"""" nem fog többé élő libákból készült dunyhákat stb.. forgalmazni, bár ezt szerintem is lehetetlen ellenőrizni, mint ahogy az több helyen elhangzik a riportban. A Jysk finoman elhajtotta a TV stábot ergo szarnak a dologra, IKEA-éknál nem tudom mi a dörgés.....
Megemlíteném, hogy a riportban feltűnő libatöméssel én sem értek egyet, mert ki akarná már, hogy napjában 5ször egy csövön keresztül adagolják neki a rántott húst ipari mennyiségben, bármennyire finom is az! Ha gondoljátok a riport IDE klikkelve megtekinthető svédül!
A Greenpeacetől most tartok most egy kicsit, mert azt azért nem akarom, hogy az éj leple alatt belopózzanak a szobámba és becsűrjenek a Balti-tenger kellemesnek nem mondható vizébe és ráják martalékává tegyenek, szóval a következő bejegyzésig legyetek szívesek egy napi miatyánkot dobni értem! Köszi!!!
Long live the geese!

Az anyanyelvem

Érdekes dolog, ez.....Az országot, ahol felnőttem nagyon sok szempontból nem szeretem, és nagyon sok dologgal nem értek egyet, de egy biztos: a magyarnál szebb és választékosabb nyelvet nehezen találni ezen a golyóbison és imádom az anyanyelvemet! A minap egy ismerősöm wiw falán láttam meg az alábbi versike linkjét, amit most megosztok Veletek is, mert itt külföldön élve, bizony nem egyszerű elmagyarázni egy-kétszer szavakat, amiket használunk!

Gyimóthy Gábor, Firenze 1984. X. 12.


Nyelvlecke



Egyik olaszóra sodrán,

Ím a kérdés felmerült:

Hogy milyen nyelv ez a magyar,

Európába hogy került?



Elmeséltem, ahogy tudtam,

Mire képes a magyar.

Elmondtam, hogy sok, sok rag van,

S hogy némelyik mit takar,



És a szókincsben mi rejlik,

A rengeteg árnyalat,

Példaként vegyük csak itt:

Ember, állat hogy halad?



Elmondtam, hogy mikor járunk,

Mikor mondom, hogy megyek.

Részeg, hogy dülöngél nálunk,

S milyen, ha csak lépdelek.



Miért mondom, hogy botorkál

Gyalogol, vagy kódorog,

S a sétáló szerelmes pár,

Miért éppen andalog?



A vaddisznó, hogy ha rohan,

Nem üget, de csörtet – és

Bár alakra majdnem olyan

Miért más a törtetés?



Mondtam volna még azt is hát,

Aki fut, miért nem lohol?

Miért nem vág, ki mezőn átvág,

De tán vágtat valahol.



Aki tipeg, miért nem libeg,

S ez épp úgy nem lebegés, --

Minthogy nem csak sánta biceg,

S hebegés nem rebegés!



Mit tesz a ló, ha poroszkál,

Vagy pedig, ha vágtázik?

És a kuvasz, ha somfordál,

Avagy akár bóklászik.



Lábát szedi, a ki kitér,

A riadt őz elszökell.

Nem ront be az, aki betér . . .

Más nyelven, hogy mondjam el?



Jó lett volna szemléltetni,

Botladozó, mint halad,

Avagy milyen őgyelegni?

Egy szó – egy kép – egy zamat!



Aki „slattyog”, miért nem „lófrál”?

Száguldó hová szalad?

Ki vánszorog, miért nem kószál?

S aki kullog, hol marad?



Bandukoló miért nem baktat?

És ha motyog, mit kotyog,

Aki koslat, avagy kaptat,

Avagy császkál és totyog?



Nem csak árnyék, aki suhan,

S nem csak a jármű robog,

Nem csak az áradat rohan,

S nem csak a kocsi kocog.



Aki cselleng, nem csatangol,

Ki „beslisszol” elinal,

Nem „battyog” az, ki bitangol,

Ha mégis: a mese csal!



Hogy a kutya lopakodik,

Sompolyog, majd meglapul,

S ha ráförmedsz, elkotródik.

Hogy mondjam ezt olaszul?



Másik, erre settenkedik,

Sündörög, majd elterül.

Ráripakodsz, elódalog,

Hogy mondjam ezt németül?



Egy csavargó itt kóborol,

Lézeng, ődöng, csavarog,

Lődörög, majd elvándorol,

S többé már nem zavarog.



Ám egy másik itt tekereg,

-- Elárulja kósza nesz –

Itt kóvályog, itt ténfereg. . .

Franciául, hogy van ez?



S hogy a tömeg miért özönlik,

Mikor tódul, vagy vonul,

Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,

Hogy mondjam ezt angolul?



Aki surran, miért nem oson,

Vagy miért nem lépeget?

Mindezt csak magyarul tudom,

S tán csak magyarul lehet. . .!



Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.

Svéd életképek I

Új rovatot indítok mondókás könyvemben, ami a következőkről fog szólni! Ha valamelyik nap meglepőt látok az utcán, azt egy rövid kis történet formájában megosztom Veletek, persze nem tűnnek el a nagyobb lélegzetű beszámolók sem, csak úgy gondoltam, egy kis újdonság jól jöhet Nektek is, meg az én emlékeimnek is! Íme az első:
Tudni kell a történet megértéséhez, hogy kb 3 hete nem esett hó, de ilyen kisebb hókupacok még azért vannak néhol. Tudjátok azok, amik egy helyre vannak hordva egy nagyobb havazás után. Utak mellett lelhetőek fel általában! Mondanom sem kell, hogy ezek kis "dombok" 3 hét no hó után nem kicsit retkesek ugye... Délután biciklizek nagyban az uszodába, és a következő kép tárult elém egy óvoda udvarán: Egy kb 4-5 éves kiskölyök fekszik egy ilyen hóbuckán és nagyban lapátolja a kis szájába a feketés-fehéres hómasszát! Köpni nyelni nem tudtam mert az oké, hogy a svéd barátaink természetközeliek, és a gyerkőcök is erre vannak nevelve kiskoruk óta, de nem hinném hogy az édes anyaföldben több és értékesebb táplálék lenne ilyen formában, mint mondjuk egy Supradynban, nem beszélve arról, hogy ez azért veszélyes lehet! Megszólalt bennem Segítő Orsi szelleme, és svédül szóltam Neki, hogy nem szabad enni a havat, mert az nem jó! Erre szegény felnézett és közölte, hogy jó, de ő szomjas! Erre annyit mondtam Neki, hogy ha odamegy az óvónénihez, biztos ad neki vizet....Tanácsomat megfogadva elviharzott, én meg jó lelkiismerettel folytattam tovább utamat!

Sztrájk tél kapitány ellen

Hát régen nem írtam már és ennek megvan az oka gyerekek! Előző héten nem volt szinte semmihez kedvem, hogy őszinte legyek! Most már meg tudom érteni az északi országok lakóit miért tör rájuk télen a „depresszív” szürke lelkiállapot! Tényleg nem túl kellemes érzés reggel mondjuk hétkor felkelni sötétben iskolába/dolgozni menni, aztán délután fél négy-négy körül megint azt veszed észre, hogy nyeled a neont ezerrel….Egyébként szerintem az itt engem körülvevőkön is látszik ez a dolog, mert mindenkinek a TÖKE TELE VAN A TÉLLEL! Köztük Nekem is….Napsugarakat akarok, virágzó fákat, tele kávézókat emberekkel, nem pedig gusztustalan gethás időt néhol esővel (mertha mégcsak hó lenne akkor azt mondanám, hogy egye penész, az legalább szép, lehet fotózni meg ilyenek), de ez pfffff valami katasztrófa! Most már kezdek kilábalni a dologból mert nemsokára itt a február, ami egyben sportszünetet jelent itt Svédországban ami Nekem kikapcsolódás és egyben munka is egyben, a február meg elég rövid lesz, és már el is érkezünk a márciushoz ami már előre látom piszkos jó hónap lesz Stockholmmal, anyuékkal, szülinappal, LOONNDONNAALLL!!Szóval körülbelül ezzel vígasztalom magam, nameg a kellő hangulatfokozókkal hétvégenként, most is épp Kalmarba tartó buszon kattognak, füstölnek a billentyűk Lenin, mert a litván törpe csajnak szülinapja van és önkéntes csapatunk ilyenkor összeverődik egy bazi nagy dárídóra! Amint azt már említettem volt, a munkahelyemen is történt egy kis változás mert a városban két ifjúsági center van és január egyig én voltam az egyikben a francia gyerek a másikban, de most úgy húzzuk az igát, hogy két napot én az eddig megszokottban, a másik kettőt meg az új helyen! Kicsit más, mert itt kisebb gyerekek vannak és örülök is ennek egy picit, mert sokkal könnyebb inspirálni őket mindenféle dologra (főzés, pingpong, foci, kosár stb…), mint a „nagyobbakat” az eddigi helyemen! Előző hét pénteken például brassóit csináltam Velük ami véleményem szerint katasztrófális lett több okból kifolyólag: Az első dolog, amit tudni kell a történet megértéséhez, hogy Svédországban egyre több a bevándorló, amit a svédek nagy büszkén mondogatnak, hogy ők nem tesznek különbséget és mindenkit szívesen látnak! Na erre én azt mondom, hogy szavakban, és tettekben igen, de legbelül a svéd sem szereti azt, ami az országban bevándorláspolitika néven folyik. Ezt hosszú lenne itt a blogon elmagyarázni, ezeket a tapsztalataimat erről, de ha kíváncsiak vagytok szóljatok és leírom a véleményemet róla egy posztban, vagy majd egyszer elmondom személyesen! Szóval, hogy ne kanyarodjunk el annyira a brassóis témától, sok a bevándorló, és emiatt sok a muszlim is, ergó elég nehéz úgy főzni magyaros kajákat, hogy ne legyen benne disznóhús….Hát csináltam brassóit csirkéből, ők ették is meg dicsérték is, hogy ezt meg kell ismételnem majd! Én meg kicsit lehet bunkón közöltem, hogy nem fogom, legalábbis ilyen formában biztos, hogy nem….Vagy megeszik disznóval és lemondanak a 72 szűzről földi életük után, vagy nincs több brassói, mert én több ilyen kulináris baklövést nem fogok elkövetni az életben! Hamár a konyhánál tartok, egy-két ismerősömmel megosztottam már az alábbi történetet, ami a héten esett meg! Gyerekek senkinek nem kívánok gall lakótársat soha, semmilyen körülmények között!! Álljon előttetek például az alábbi történet! A szituáció a következő: a minap csináltam halat tejszínnel sajttal vajjal paradicsomkarikákkal, meg hozzá tésztát ilyen halkockás vízben megfőzve! Ahogy illik vacsorára jóízűen belakmároztam utána a tészta be a hűtőbe a lábosban éjszakára, a hal meg maradt a sütőben......Másnap jön be a gyerek ez a faszláma, hogy éhes és hogy ehet e halat? Há mondom széégy aláá ecsém kettőnknek csináltam!
Hallom hogy mozgolódik a konyhában meg kérdezi hogy hány fokon melegítsen, mondom bazdmeg 800 w-on hányon? 1 perc múlva iszony nagy csattogások a konyhából, de ő ki nem menne ám a szobából én rohanok, és látom hogy a mikrósütő, mint egy karácsonyfa úgy szikrázik meg villog....Mondom mi a repedt herét csináltál??? Hát be rakta melegíteni a tésztát lábosostól a mikróba.......Mondom anyádtól láttad ezt a mutatványt? Ilyet szól h igen mert otthon az anyja is így melegíti mindig a kaját....Jah mondom akkor biztos qrva sok pénzetek van naponta mikrót cserélni!
Még szerencse, h időben meghallottam a mikró sercegéseit, és nem cseszte szét az egész sütőt, hanem működik Mindezek után, elkezdi kimerni a tésztát a agyonmikrózott lábosból amiről pattogtak le a fémdarabok bele a kajába. Na itt már nem mondtam semmit, hogyha ennyire ostoba haljon valaki az haljon is meg. Közöltem, hogy jó étvágyat és bevonultam a szobámba! Persze tisztában vagyok én azzal, hogy nem lehet mindenki egy konyhamágus, de azért azt tanuljuk már meg 23 éves korunkra hogy a fém eszközök és a mikró baromira nem kompatibilis dolgok! Még lenne pár ilyen történetem, de nem akarom, hogy úgy tűnjön, hogy utálom én ezt a gyereket, csakhát nah…vannak érdekes dolgai!

Újabb móka adag :D:D

Kedves mindenki! Azt hiszem régen posztoltam már Nektek videókat, amik érdemesek arra, hogy ezen az oldalon megjelenjenek! Bő termés volt a héten, lássuk tehát a betakarítás két legkiemelkedőbb termését:
Az egyik egy ártatlan kis gyermekdalocska, aminek a megértéséhez némi angoltudás szükségeltetik (sponsored by Tami, THX)


A másik már inkább felnőtteknek szóló történet, kicsit gyerekes formába öntve! Én a mai napig nem tudom ezt feldolgozni, hogy ilyet hogyan lehetett/lehet, de van és ez a lényeg!A röntgenképet nagyon nem fogjátok érteni, meg sokminden mást sem!(sponsored by Jande van Sappen&bmdb, ha megvan az egész szóljatok rögvest)
Azért 18-as karika!!

'Napot

Szervusztok újra Kedves Olvasóim a világ minden tájáról! Mióta feltettem a baloldalra ezt a kis szmötyit, ami jelzi, hogy ki honnan kattint rá szerény kis mondókás könyvemre, meglepődve tapasztalom, hogy a kék bolygó, ha nem is minden, de elég sok szegletéből vannak látogatóim. Mondanom sem kell ennek mennyire örülök annak ellenére, hogy nem tudhatom, hogy azok a bizonyos kattintások vajon csak eltévelyedett kósza látogatók e akik véletlenül pötyögték be a címet, esetleg kerestek valamit a neten és kulcsszavas keresésre valamit kiadott a google. Igazság szerint agyalok azon hogy a hétre mit írjak Nektek, mert igazából semmi különös nem történt, ilyen egetrengető nagy dolog, de azért megpróbálok szemezgetni. Újév révén, ugye meg kellett csinálni a második féléves tervet, ami körülbelül abból állt, hogy bementünk 8-ra a franciával és ilyen csapatmegbeszélés szerűen végigrágtuk a nagyobb kaliberű programokat a gyerekeknek. Igazság szerint ez azért már sokkal jobban érdekelt, mint az elején, amikor érkezésünk után a kis szigeten volt a meeting, mert ott amikor nem angolul beszéltek a munkatársak, bizony egy kukkot nem értettem abból amiről a diskurzus folyt. Természetesen ez mostanra azért már változott és azt hiszem ez egy elég jó mérce volt Nekem is, hogy lássam elég szépen haladok a nyelvvel. Egyébként kishazánk nagy okosai rengeteget tanulhatnának ilyen téren is a svédektől. Precízen, pontosan lefektetve előre minden, átrágva magunkat mindenen, mik a teendők, ki miért felel, milyen módon stb, stb…Igen unalmas egy álló nap ott ülni és 4-5 hónapra lévő dolgokról beszélgetni, de sokkal könnyebb úgy felkészülni dolgokra, hogy előre tudod mikor lesz és mi a dolgod, nem pedig 2 héttel az aktuális program előtt tessék-lássék módjára összehányni valami fost! Ez volt a hétfői progi és mint már említettem a biciklimet valaki örökhasználatra kölcsönvette a tudtom nélkül és így nagyon nem volt könnyű reggel a -15 fokban 25 percet gyalogolni a munkahelyemre. Azóta itt az időjárás sokat enyhült, és ha most ránézek este fél kilenckor a hőmérőre 5 fokot mutat PLUSZBAN a higanyszál. Amit azt már pár panaszkodó emberkének mondtam megpróbálok lefújni Nektek egy kis meleget, hogy ne fázzatok annyira! Kedden is meetingem volt a változatosság kedvéért, mert Mariaval és Viktorral természetesen szigorúan fika keretein belül leültünk beszélgetni egy 2 órát, hogy érzem magam, minden rendben van, kell e Nekik valamin változtatni, hogy jobb legyen Nekem, meg hasonló dolgokról. Iszonyatosan jó érzés egyébként az, hogy mennyire törődnek Velünk, mennyire szeretnek bennünket és hogy ennyire a javunkat akarják. Sokszor elgondolkoztam már azon, hogy ez vajon valahol szerepjátszás e részben a részükről, de szerintem nem, vagy ha igen mindenkit beajánlok Andy Wajnához egy főszerepre. (Kedves Svédországban élő olvasóim, kíváncsi lennék a véleményetekre, evvel kapcsolatban, hogy mennyire szerepjátszós nép a svéd). Hát körülbelül ez volt a dolog lényegi része ami a héten történt Velem ma a munka szempontjából körülbelül. Nomeg még annyi, hogy megbeszéltük, hogy a franciával felváltva fogunk dolgozni a két helyen, szóval csütörtökön-pénteken ezentúl a hozzánk kb. 3 perces gyalogútra lévő Centerben fogom terrorizálni a kölyköket. Péntekre teljesen lebetegedtem egyébként, ami nem ért meglepetésként, mert az összes munkatársamon végigment valami fertőzés, 2 nap alatt túl voltam rajta Én is. Nem volt kellemes nyomni az ágyat 2 napig, de remek full-extrás luxusszobává alakítottam át a portámat, mindent elérhető közelségbe raktam amit lehetett és csoffadtam 2 napig! A szoba belső átalakítását Gergő barátom „kreációja” ihlette, aminek én a „Gyógykuckó” nevet adnám. A tvégén ébként alánéztem egy remek kis rozatnak, ami Sons of Anarchy néven fut, szóval szzzeegggyyééétek alááááá, ne szííígyelljétek Stadion 15/B!(a tipp ez esetben is az abszolút sorozatmanageremnek tekínthető István barátomtól jött, ezúttal is köcc)
Most pedig következzen az amit mindenképp meg akartam osztani Veletek! Sokszor említettem már, hogy odavagyok a gasztronómiai dolgokért és imádok főzni! Sertéshúst itt Svédországban ritkán eszem, mert a kedves lakótárs muszlim és ő ugye azt nem szúrhat, de a hétvégén Ő Kalmarban volt, Nekem pedig volt egy jó 60 deka lefagyasztott tarjám a frigóban. Elhatároztam, hogy ez vasárnapi kajának teljesen jó lesz Nekem és hogy majd jól megcsinálom. Igenám, de kezdődtek a gondok, tudniillik nincsen húsklopfolóm, és a 3 szelet tarja ilyen Fuck Off-ujjnyi vastag formában leledzett. Anyukámtól kértem tanácsot, hogy mit lehetne tenni, mondta, hogy lapítsam ki késsel??, amit a mai napig nem értek hogyan lehet. Nekem nem sikerült ez biztos! Ekkor elkezdtem használni briliáns elmémet, fogtam ráterítettem a húsra két konyharuhát, és ráültem. Kotlottam rajta egy jó percet, másfelet, de csak nem akart laposabb lenni a 78 kilómtól….(egyébként nagyon nem vágom a tyúkokat, hogy képesek ülni a tojásaikon napokat, vagy heteket, főleg ha szerencsétlenek alól még ki is rángatják a tojást….Qrva hülyék)! Azért örülök, hogy nem vagyok tyúk, és feltaláltam magam! Fogtam a szeleteket és megfeleztem őket úgy hogy egy kis batyut formáljanak, mindegyik szelet kapott egy-egy gerezd fokhagymát összezűzva, sajtot, gombát illetve kis vajcsipetkéket a batyujába, a tetjét meglocsoltam Gulyáskrémmel összekevert tejföllel (Créme Fraichel a svéd látogatók kedvéért) és bedobtam a sütőbe egy 20-25 percre sülni, mellé raktem fűszeres krumplikarikákat………Hát gyerekek ha ettetek már jót, azt felejtsétek el és próbáljátok ki ezt…..Pazar…..Ezzel zárnám is soraim mert mennem kell halat csinálni! Jövök majd&take care!
Cuisinier T

Happy 2009!!!!

Hello Mindenki! A kedvenc bloggereteknek sikerült újra rávenni döglusta testét (akarom mondani ujjait), és agyát, hogy pöttyintsen Nektek pár szót ide! Amint már a blogon írtam sikerült totális meglepetésképpen hazaállítanom karácsonyra és egyrészt leírom kicsit az otthoni élményeimet meghát ugye 30.-a óta eltelt már pár nap, és itt is azért történtek események, szilveszter miegymás! Szóval 19-én indultam el Oskarshamnból le Kalmarba, hogy ott vonatra pattanjak és lecsettegjek Malmöbe ahonnan 20.-án indult a gépem. Mondanom sem kell mennyire elveszettnek éreztem Magam, amikor megállt a vonat Malmöben a főpályaudvaron én meg leszálltam Róla! Azért mégiscsak egy kb. 300000-es városról beszélünk, ami azért ugye nem kicsi! Természetesen volt egy telefonszámom, akit fel kellett hívnom, mert Nála volt a két Malmöben élő német önkéntes csaj lakáskulcsa. Telefon elintéz, találka letud…..Mondjuk, már a találkozó is érdekes volt, mert a srác, akinél a kulcs volt, körülbelül ez a svéd metálisten&vikingek leszármazottjainak összegyúrt változata, szóval 120kg talpig feketében szögecsekkel kiverve, szőke hajjal és kék szemmel! Amúgy Vele így nem volt semmi gond emberileg, jót beszélgettünk, bár amikor először megláttam leszállva a buszról azért két gombóc összegyűlt a torkomban. A haverja, viszont aki valami sámán leszármazott lehetett, mert szegényem ilyen kis nyeszlett törpe volt, na ott már voltak problémák! Egyrészt folyamat magában beszélt, vagyis hát így motyogott, (szóval lehet, hogy már átkozott vagyok), de ha nem mormolt valamit, akkor olyan dolgok jöttek ki belőle amit így nem nagyon tudtam hova rakni. Beszélgettek a harcos metálistennel az időjárásról, meg egyéb ilyen tök felszínes dolgokról egy Whopper mellett, és a sámán motyogásából lávafolyamként kitörve Nekünk szegezi a kérdést, hogy szerintünk nem rossz e a Jedi-lovagoknak, merthogy ők a kardjukat nem tudják a vállukra tenni???? Mondom narancsolsz fiam??? Menjél egyél még valami gyökeret hátha attól jobban leszel….Egyébként Malmö talán az első svéd város ami nem tetszett így első blikkre, hogy őszinte legyek, mert elvesztette a „svédségét”, tele van arabbal és a környék ahol egy éjszakát aludtam, hát minden volt, csak nem bizalomgerjesztő. Nah aztán másnap következett az, amire abszolút nem számítottam…..Megyek ki a reptéri buszhoz, és mivel egyrészt a malmöi reptér nem túl nagy, és dél fele csak a budapesti gép utasai (nagyrészt magyarok), várakoztak a megállóban! Én mielőtt elindultam azt hittem, hogy mennyire megint fogok örülni, ha magyar szót hall a fülem! Hát bár nem hallottam volna! Gusztustalan, undorító, trágár, köcsög nemzet fiai, lányai vagyunk nagyrészt (TISZTELET A KIVÉTELNEK CSUPA NAGYBETŰVEL)! Folyamatosan megy mindennek a szapulása, a káromkodások, a buszon….Ő senkit nem fog maga mellé engedni leülni mert ő fáradt (mondanom sem kell tele volt a busz), a BUSZSOFŐRNEK elkezd magyarul osztani a paraszt, hogy miért nem beszél magyarul, ha magyar géphez megy! Ezek után én Budapestig nem voltam hajlandó megszólalni magyarul, egyedül egy kedves párnak mondtam, a Duty Free shopban, hogy ne vegyenek alkoholt, mert nem vihetik fel a gépre. Szóval tragédia gyerekek, tragédia........ Aztán megérkezetem kishazánkba, volt nagy örülés otthon az ünnepek is tényleg nagyon szépen teltek, régen volt teljesen együtt a „kiscsaládom” apai ágon és tényleg jó volt látni! Annak is örülök, hogy majdnem mindenkivel, akik közel állnak hozzám az életemben sikerült beszélnem, ha nem is sokat, de egy keveset! Szóval jó volt otthon lenni! 30-án jöttem vissza, 10-kor indult a gépem és 7 re voltam Kalmarban, és higgyétek el nem egy egyszerű történet egy egész napot utazással, átszállásokkal, buszozással, vonatozással, repkedéssel tölteni……Malmöben egyébként csudajó dolog van a főpályaudvaron! Egy csomó internetes acces-point ahova csak bedobsz 2 EUR-ot vagy 19 SEK-et és szörfözhetsz 2 óra hosszat. Az ilyen kis apró dolgok el nem tudjátok képzelni mennyire megkönnyítik az ember utazásait, mint az is, hogy a vonatokon konnektor van minden egyes 4-es üléssorhoz szóval hogyha van egy notebookod a 3órás út: egy film egy sorozatepizód és egy kis zenében merül ki….Ha esetleg nem lenne notebookod, a fejed fölött ott van a rádió amibe bedugod a kis fülhallgatódat és választhatsz 4 csatorna közül….Szóval igaz hogy fárasztó az út, de ilyen körülmények között kibírható azt hiszem! Szóval 30-án érkeztem meg Kalmarba, ott aludtam és eljött a szilveszter napja! Nagyon jól sült el ez is egyébként mert majdnem az összes kalmar megyei önkéntes itt maradt, és így együtt tudtunk zúzni! Az egyedüli kiábrándulást a tűzijáték jelentette és azt nagyon nem értettem hogy miért így csinálják a svédek, meg hogy mire ez a nagy felhajtás…..A szitu a következő: a török csajok bejelentették hogy hallották Claudiától a főanyánktól, hogy Kalmarban mennyire húdemekkora dolog a tűzijáték 31-én és hogy mindenképp ki kell mennünk megnézni merthogy ott lesz a város apraja nagyja és mindenki megnézni….Már az is furcsa volt, hogy egy tűzijátékot hogyan lehet délután 5re rakni, node mindegy kimentünk megnézni 5:05-kor értünk ki és láttunk kőkemény 5 percet a NAAAAAAAAAAGGGYYY újévi tűzijátékból, hát mondom hurrá, de ennél nagyobbakat fingok ( már elnézést a kifejezésért )! Mielőtt elindultunk én totálisan abban a hitben éltem hogy ez egy legalább fél órás parádé lesz! Az újévi buli baromira jóra sikerült, kajának vacsira taccot csináltunk és zúztunk éjfélig, majd be a városba kettőig, mert ugye a klubbok zárnak kettőkor…Az éjszaka végén aztán még történt egy kis áffér, de hála a jó égnek felül tudtam kerekedni a dolgokon! Január másodikán jöttünk vissza Oskarshamnba, kipihenve az újév fáradalmát, aztán pénteken már melóztunk, de mikor dolgozni mentem volna szomorú dologgal kellett szembesülnöm, miszerint amíg távol voltam a lezárt biciklitárolóból ellopták a lezárt biciklimet….Sucks eléggé mert a városban a távolságok azért gyalog nem kicsik és amíg nem lesz bérletem, esetleg biciklim addig bizony gyalogolnom kell…..A legdurvább reakció egyébként bent ért a munkahelyemen, én féltem hogy hogyan mondjam el a dolgot, mert mégiscsak egy kopp új bicikli volt, ami az enyém volt. Tudom, hogy abszolút nem tehetek róla, mert le volt lakatolva, én a tárolónak az ajtaját is zárom mindig, de szar azért ezt elmondani benn a munkahelyeden azoknak, akitől kaptad a vasat. A reakció kb. a következő volt: Semmi gond András, a kérdés csak az volt, hogy melyikőtökkel és mikor következik be a dolog…..Merthogy Svédországban ha a bűnözés aránya nem is, de pl. a biciklilopás igen nagy probléma, rengetegszer látsz árokba dobott bicikliket, vagy fél-bicikliket, amiket vagy elloptak, vagy részeg fiatalok úgy gondolták h jó móka elkötni kicsit szétcseszni aztán becsűrni valami félreeső helyen az árokba…….. Szóval ez van egyenlőre bicikli nélkül, de töretlen lelkesedéssel elköszönök tőletek, mert most nézem hogy ez már a második oldal több mint a fele, bár az is igaz, hogy volt mit bepótolnom! Innentől azért persze már sűrűbben fogok jelentkezni! Csővázzzzzz!!!!!
Jahát és persze minden kedves Olvasómnak nagyon Boldog Új Évet!!!!!!